Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 4. szám

följak ki a hagyományos, "elavult" költészetet s szókeverő fantáziájukkal tegyenek túl egymáson. Ka igy volna, hogy ezt bizonyos, az olvasó és a kritikus előtt még eddig rejtett, de tudatos rendszer szerint végzik, ez művészet; le a kalappal! De hosszas és fáradságos elemzés után rájöttem, hogy semmiféle rendszernek semmiféle nyoma nincs az eljárásukban. Dehát akkor mi?

Mint általában a magasabb tudományos körökben, ha a tudós zsákutcába kerül az elméletével, én is hipotézishez folyamodtam;

Az a feltevésem, hogy ezek a "költők" papiros szeletekre szavakat imák. Azt sem fejből, hanem talán a Uizonfy-szótár bőséges anyagából. Aztán a oaoirszeleteket beleteszik a kalapjukba összerázzák és—húznak. Húznak kéjjel, remegőkézzel, ihletetten húzzák a szavakat; tükör, ház, nao, csokoládé, bogár, léckerítés és igy tovább, amig "kijön" egy érdekes sor s aztán kezdik a másik sort. Semmi korrektúra nem szükséges, ha az eredeti szavakat helyesen másolták ki a szótárból.

És azonkivül, hogy ez a versirási mód nem veszi igénybe az idegeiket, egyúttal nagyon gazdaságos is; a papirszeleteket újra és újra fel lehet használni ad infinitum, mivel a variáció mindig más és más lesz.

Hát nem szenzációs találmány? Orvendek, hogy rájöttem az "atomkori" költészet nagy titkára; csak attól félek, hogy én is kisértésbe esem s recenzióimhoz kalapból huzom majd a szavakat.

L.T.T.

ÖTÁGÚ SÍP

ÖTÁGÚ SÍP cimmel egy uj, kéthavonként megjelenő magyar folyóirat indult reményteljes útjára ez év áprilisában. Felelős szerkesztője és kiadója: HAMZA ANDRÁS, 36^ Somerset Street, New Brunswick, N.J. O890.I. Szerkesztő munkatársak; Faludi György, Harsány! András, Kannás Alajos, Makkai Ádám és Nagy Károly. (Előfizetés egy ívre 12 dollár.)

A csinos külsejű, 88 oldal terjedelmű 1. szám fedőlapját SZALAY rjAJ0S művészi^grafikája a PEGAZUS disziti s lU ismertvenü író eszszéjét, valamint néhány jeles költő mintegy 20 versét tartalmazza.

Hamza András Beköszöntőjében a következőket Írja:

"Illyés Gyula a Hajszálgyökerek-ben a magyar irodalmat ötágú sípnak nevezi. Az egyiket az anyaországban fujják, a másikat Erdélyben, a ^harmadikat a Délvidéken,a negyediket a Felvidéken, az ötödi:et—végre valaki kimondja—a diaspórában.

Innen a nevünk: ÖTÁGÚ SÍP. . .

Egyrészt; nyilvánosságot kívánunk adni azoknak, akik az Ötödik 5Ípon muzsikálnak. Komoly Íróink és főként költőink vannak. De diaspóránk legnépesebb—s talán ha másért nem, éppen ezért legtehetségesebb-csoportja, az észak-amerikai kontinensen élő, ezidáig nem teremtett magának irodalmi fórumot. Ezt a csorbát vállalkozásunk mnyira-amennyire igyekszik kiköszörülni."

Őszinte örömmel fogadjuk a hézagpótló uj folyóirat megjelenését s a kitűzött cél eléréséhez sok szerencsét kívánunk.

É8