Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám

sem, hogy hozzáragadunk-e az angolszászhoz, hanem, hogy 5 hova akar ragasztani minket. A gazdasági és társadalmi előnyöket an angolszászosodáshoz kötik, és igy ösztökélik a beolvadást. Hát én igy se akarok senki alá ragasztódva maradni három-négy generációra. En szivesen mellé ragadok az angolszásznak—föléje nem, mert az a jóizlés kérdése—, alája semmi körülmények közt. Ilyen sikeres melléragadást egy teljesen angolszász környéken belüli zsidó bérházban tapasztaltam, ahol véletlenül én is lakom. Ott az angolszász negyed közepében ez az egy zsidó bérház fenntart egy aktiv kulturklubot, egy futbalpályát, egy könyvtárat és egy kultúrtermet. Ők is az ifjúság megtartásán dolgoznak, ezért az intézmények. Az ifjúságon keresztül van csak biztosítva a kontinuitás!"

CSEH TIBOR: "Elsősorban Ghászár Ede nagyon jól összefoglalta azt, amit más egyetemi tanárok mondtak a technológia hatásáról. De hiányoltam belőle, hogy nem beszélt a technológia mechanizmusa elleni reakcióról. Szerintem korunk egyik legfontosabb mozgalmát nem veszszük észre. Mert a körülöttünk lejátszódó jelenségek gyökerében én legalábbis a mai fiatalságnak a lázadását érzem a technológia ellen. Ennek különféle hullámai vannak.

Egy "establishment" elleni lázadás? De mi a mai "establishment?" Technokrácia. A hipi kultúra—és most néma huligán hipikről beszélek—is lázadás a technokrácia ellen. Ezt érdemes észrevenni, mert előre vetiti, hogy mi lehet 15-20 év múlva.

A technológia hatásának egy részletkérdésébe szeretnék bekapcsolódni. Ha összehasonlitjuk a Hilton Hotelt New Yorkban a Buenos Aires-i Hiltonnal, nem tudjuk megkülönböztetni őket. A technológia eredménye, hogy a newyorki executive, ha Buenos Airesbe repül, ugyanazt eszi, ugyanolyan emberekkel beszélget, és ugyanolyan szőnyegeken sétál, mint New Yorkban. Halvány fogalma sincs arról, hogy a hotel kapuin kivü.1 mi is van.

Életem nagyrészén keresztül építőanyagok kutatásával foglalkoztam—nemzetközi vonalon—egy amerikai cégnek. így láthattam, hogy hogyan kapcsolódik össze a technológia és a politika. Elneveztem ezt a "Holiday Inn" szindrómának. A Holiday Inn korporáció rengeteg hotelt éoit Amerikában és világszerte. E nagy vállalatnak a terjeszkedése azzal jár, hogy: halál a norvég kikötői kiskocsmára, a newenglandi multszázadbeli atmoszférára, mert az nem üzlet. . ..

Az érdekek annyira összeszövődnek, annyira természetesnek, sőt hazafiasnak tűnnek, hogy a világ monotonizálása majdnem misszió, így furcsa módon még a kereszténységgel is összefüződik. Az amerikai executivok a terjeszkedést majdnem keresztény feladatnak tekintik.

Ludányi András előadásában nagyon megkapott egyik mondata . . ., hogy "a zsidóság nem ideológiák áldozata." Én szeretném ezt a mondatot befejezni--hogy "mi magyarok viszont sajnos azok vagyunk." Itt van számunkra egy roopant nagy feladat . . . hogy mekkora feladat, láthatjuk az emigrációs sajtóban, különösen amikor 1956-al kapcsolatban irt dolgokat olvasunk.

Értavy^József Erdéllyel kapcsolatos hozzászólásához szeretnék én is hozzáfűzni egy-két megjegyzést. Bár én nem utaztam Erdélyben, látogatóban itt volt Erdélyből az unokatestvérem, aki egy marostordai községnek a lelkipásztora. A községnek kb. 4,000 lakosa van, ebből 2,800 magyar és^l,200 román. De ami nagyon érdekes, a románok magYar anyanyelvű románok. ^A község színtiszta magyar volt, csak a 18-ik században kapta az első román telepeseket. Érdekes módon kap18