Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
A boldogtalan lélek mindig másokat vádol szenvedéseiért. Mindenkit kritizál, kivéve önmagát. Addig bukdácsol, mig azt hiszi, hogyha a másiknak többje van, mint neki, azt jogtalanul tőle vették el. Amikor az anyagi jó céllá válik, a külvilággal való összeütközés elkerülhetetlen. Ha két ember anyagiakról vitázik, a különböző nézetek és érdekek elkerülhetetlenül súrlódásokba futnak. De ha tiz ember együtt imádkozik, lelki egységben olvad össze, igy szolgálja az Istent. Ezért kell, hogy mi 15 milliónyi magyarok a vitákon túl együtt imádkozzunk és olvadjunk lelki egységbe. Ez lehetséges felekezetekre való tekintet nélkül is. Persze nem lehet mindig imádkozni, de lehet magyar kérdésekhez mindig imádságos lélekkel közeledni. Szerintem ez a MAGYAR VALLÁS. Hiszem, hogy ebben éji is egyet ért velem. Még csak egyet. Az Istenszolgálat a Magyar Tanyán egyszerűségében felemelőbb volt számomra, mint bármilyen pompás ceremónia. Nem tudom, miért változtattátok meg az eredetileg meghirdetett ’*Istenszolgálatot" Istentiszteletre. Szerintem az előbbi jobb, mert— úgy hiszem—Isten nem a^tiszteletet, a dicsőítést, az alázatot, hanem a szolgálatot, az 5 törvényei szerinti élést és munkálkodást, és—ahogy Krisztus hirdette—az egymás iránti szeretetet várja tőlünk. Sarasota, Florida Kassay^ Dezső Kedves Dezső! Az "Istenszolgálat" megváltoztatását "Istentiszteletre" csak azzal tudom magyarázni, hogy többen dolgoztunk a herefordi anyagot tartalmazó szám szerkesztésén. A távolságok és munka megosztás miatt nem volt lehetséges egymás véleményét megkérdezni, hogy melyik fogalom jobb. (Igaz, mégha ez lehetséges is lett volna, akkor sem biztos, hogy egységes véleményen lettünk volna.) Én személyesen szintén az Istenszolgálatot választom, mert—azonkivül hogy szépen kifejezi a gondolatot, kapcsolatot—nincs felekezetileg "lekötelezve." 1. a. GONDOLATOK A MAGYARSÁGRÓL Miutánaz utóbbi néhány hónapban figyelemmel kisértem az ITT)TT munkásságát és az ott felvetett "magyar vallás" gondolatát, e gondolat különböző ágazatait és ezek fejlődését, kötelességemnek é.-eztem a témának olyan szögből való megvilágitását az ITT-OTT baráti cöre elé tárni, amellyel^ a folyóirat lapjai között eddig még nem találkoztam. Ezt magyarságomnak legmélyebb átérzésében és az ezzel társuló határtalan felelősségérzet teljes tudatában teszem, szerény képességeim nyújtotta keretek között. Anélkül, hogy részletes filozófiai, társadalom- és vallástörténelmi boncolgatásba kezdenék, egy tételt szeretnék lefektetni, amely alapját képezi fejtegetésemnek. E tétel szerint a "magyar vallás" elnevezésben két olyan szó került egymás mellé, amely nemcsak, hogy nem társítható, hanem két teljesen különálló, sőt ellentétes fogalmat fejez ki. Itt fölösleges lenne a vallás egyetemes, nemzetközi jelentőségéről, szerepéről, erejéről részletesen tárgyalni, ezzel talán mindenki tisztában van. A keresztyén vallást éppen a^ért fogadta el több nemzet, mint bármely más vallást (és ezt nem a vallásháborúk tették: a török hóditások egy európai nemzetet sem 32
