Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
Persze volt olyan vonatkozása is a megbeszélésnek, amin lehetne javitani a jövőben. Itt főleg a témaválasztás területére célzok. Érzésem szerint kicsit túl sok szó esett a mi lelki problémáinkról (főleg arról, hogy miként erezhetnénk idegenben otthon magunkat anélkül, hogy hazamennénk), s túl kevés az általános magyar kibontakozás napi politikán felüli kérdéseiről, ^ mint például, hogy mit tehetnénk mi a dunai konfederáció létrehozása érdekében.^ Elvégre a mi létünk (ha több generációra kihúzható is) valójában átmeneti, s csak annyi haszna van amennyit (nem a magasban, vagy a fellegekben, de a duna-medencében élő) nemzettest egészsége, fennmaradása érdekében tenni tudunk. Nekem egy kicsit fából vaskarikának tűnik a népi hűség és államhüség kettőssége,' mit talán egy példával tudnék legjobban megmagyarázni. Múlt nyáron Erdélyben jártunk, s Farkaslakán Szervátiusz Jenőt, s Tibor fiát a Tamási emlékmű faragása közben találtuk. Kislányom megkérdezte: Honnan hoztátok ezt a nagy követ?—A Hargitáról.—Miért ilyen kemény követ választottatok?— Hogy soká tartson.—Milyen soká?—Kát úgy ezer évre terveztük, volt a válasz. Nem volt abban semmi színpadias pózolás, csendes, szerény ember válasza volt az, de olyan amit komolyan gondolnak, s aminek hitelt, ha más nem, az elmúlt ezer év helytállása ad. Mint mondtam, örültem az összejöveteletek gyakorlati, földönjáró gondolatainak, beleértve azokat, melyek a pénzügyeket érintették, mert azért csak érdekesebb azon gondolkozni, hogy mire költsük azt ami van, mint azon, hogy mit tegyünk, ha semmink sincs, csak a szánk mega ráérő időnk. E téren különösen örültem, hogy megszületett a "magyar” utazási iroda. Eddig én is egész rokonságomat egy stamfordi holland mérnök ötletén az "American Friends of the Arts" cimü társaság gépein utaztattam, s jövő évtől kezdve jól fog esni, hogy ezen ténykedésnek a haszna magyar zsebekben fog összegyűlni. Jó lenne ha ez az ötlet kiterjedne az élet más területeire. Ugyanez az iroda (ugyanilyen magyar adófizetői alapon) intézhetné az IKKA csomagok küldését is, s autóbérléssel is foglalkozhatna, ne amerikai autóbérlő, s osztrák autókiadó társaságok húzzanak hasznot abból, ha mi hazalátogatásunkkor autót bérelünk. A kocsi bérlés talán a szálloda után a legnagyobb kiadás egy szabadság folyamán, és sem a magyar államháztartás, sem a mi szempontunkból nem közömbös, hogy kiknek a zsebében köt ki a mi kiadásaink haszna. Ugyanez vonatkozik persze az élet más dolgaira is. így például ugyanez a Magyar Házakban működő iroda foglalkozhatna autó-, ház- és életbiztosítással is. Itt is olyan kiadásokról van szó, melyet az ember mindenképp kénytelen megejteni, de szívesebben venné, ha a hasznát egy "magyar adófizető" vállalat húzná. Hasonlóképpen tetszettek a magyar falu és magyar részvénytársaságok vagy hitelbankok gondolatai. ^ A lap anyagi fenntartására én azt a megoldást ajánlanám, hogy egyrészt figyelmeztetőül, ha nem túl nagy fáradtság, mellékeljetek egy válaszboritékot minden példányhoz, másrészt pedig a levelező társaságunk minden tagja, ki képes rá, határozza el, hogy a saját születésnapján küld Nektek $10-et. Ezzel talán megoldódna az anyagi bázis kérdése, s bár tavasszal kicsit több pénzt kapnátok, mint az év más részeiben (ekkor szeretnek születni a magyar kisbabák, egyszer majd megkérdezem a gólyát, miért?) az egyenletesség is nagyjából biztosítva lenne. Persze nem előfizetés ez, csak önkéntes adakozás, s igy nem szükséges időtöket könyveléssel pocsékolni. Egy másik ötletem is van anyagi bázisotok emelésére. Ez abból állna, hogy közülünk azok, kiknek, ha kell, van egy vendégszobája, 29