Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
Lehelletnyi zizzenéssel levél bukik az asztalra. A szem elvesztette a sorokat, az önkontroll automata reléje elengedett. A világos sárga falak fokozatosan szürkülnek. Zuhanás.— A tudat tapogatódzik. Volt szoba, asztal, szék, munkában koszosodott ruha, véresre ütodött kéz, távolból érkezett levél. Nagy kalapács veri a dobhártyát, recsegve pattan szét az élő rózsaszin szilánk. Minden ütés egy szó, mely életre kelt és örjöng, tombol. Zúzódva törik apróra a remény. A vágy halálsikolya hasit a szivpitvarba. Hamuvá lobbant tervek hullnak az agypadióra. Minden szó gyilkos fegyverhegyes szurony, ^lesre fent borotva. Es ölnek....csak ölnek, amig a testből csak a hus-csontszerkezet marad,— s ezt majd megölöm magam. Ne küldjétek hát nekem pestis szavakkal fertőzött sorokat, gyilkos fegyvert sanda boritékban, A test lélek nélkül csak dögleni tud,— én halni akarok, halni, ha kell— ne öljétek a lelkem! Columbus, Ohi 9
