Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 4. szám
mondások jellemzik mai létünket. Hajnalokig elnótázunk egymással szemben s torkunkat fojtogatja az ötfokú dal szinte riasztó szépsége —de, ha vélt pillanatnyi érdekek úgy diktálják, habozás nélkül bemószeroljuk a szembenülót az Ávónál, az FBI-nál, vagy a sziguran*szánál. Hány Mohács kell még ahhoz, hogy megértsük a magyar szolidaritás kötelezettségét? E miatt válik minden szép gondolat és terv politizálgatások, korteshadjáratok áldozatává. Lassan idejut az anyanyelvi konferencia ügye és ez a sors fenyegeti a külföldi magyar kulturális programokat is. Pedig mindakettőre olyan szükségünk van, mint a falat kenyérre. A legtragikusabb az, hogy otthoni és külföldi hibák miatt egyik terv sem jutott el oda, ahol a legfontosabb szerepe lenne: a külföldi magyar fiatalsághoz. Nálunk nincsenek előítéletek, de ha magyar műveltségűket nem tudjuk kellő szintre emelni, elvesztettük a csatát a külföldi magyarság jövőjéért. Nehéz próbák éveit éljük és jó volna, ha megtalálnánk egymást. Jó volna, ha biznánk egymás lelkiismeretében, ha nem menekülnénk elefántcsonttornyokba, ha nem stréberkednénk lihegő nyelvvel egyik vagy másik oldalon, ha reális terveket készítenénk, ha nem fúrnánk egymást, ha abbahagynánk a nagyidai cigányosdit. Jó volna, ^ ha lépésről-lépésre közösen kiépítenénk a nyolcadik törzs filozófiáját. Ez a jövő útja. És ez megmaradásunk egyetlen lehetősége is. Midland Park, N.J. JANCSÓ ADRIENNEK A hangjáték mágusaként mitoszi erővel hatsz— szerény nagyszerűség elhivatott papnő— homályt derítő! szó szekerén cipelve a napot— idegen sötét földekre. Molnár Edit Chicago, 1972
