Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 3. szám
Ládd, ez az álmom; az életem álma. S ez ma a munkám. Szörnyű volt, ahogy eljött, nőtt, szivembe, agyamba Megfészkelte magát, s én vittem az éveken átal. Vad lobogás izgatta a napjaim? ámde szeliden Én viseltem, óvtam s mind dolgoztam eléje. Most? megvalósítom. -- A távoli téreken lángol a Lélek, Megsudamlik a kezdeti Fény— lm, árad az Isten,_ Az Isten, az uj, kinek itthont én már rég remekitekí A. Figyelj föl, Ember, és örvendezz, Én számyaslelkü, káprázatos népem'. A Te kőkemény kérged alatt, aki Évezredeken át aludt? Immár fölserkent, és útjára mozdult A messzi Jövő. Halljátok, hegyek, Verjétek vissza völgyek, Suttogjátok el szerelmes, sóhajos síkságaim: Indul, imhol, innen indul Uj igézésre az Isten' Hirdessétek és hullámoztassátok harsogó harangok? Népeknek néoe, Magyar, Belőled borul boldog, uj virágzásba A várandós világ' Te vagy ma a törvények telje, Tebenned büvölődik ma Békitő bizonyossággá az uj megváltás. Te vagy ma a tisztaság és A Te tündöklésednek tetője 6, A szivárványzengésű Szűz, aki Századokat szült, mert szeplőtlen a szive, Es Téged, s engem, aszerint szeret. Orgonázzatok ormok, Feszüljetek hangos húrokká, félelmetes folyók' Magor magvaiban virrad a világ. 5. Nincs hozzáfogható énekem? Babonásan szép az életem. # Hogy Isten van, onnan tudom, Kéz-kézbe mentünk egy utón, Ködhegyek közt, hegyek alatt, Ha nap sütött, vagy hó szakadt. S 0 tanitott, nevelt, szüntelen, —Táltosom, Mágusom, IstenemS # 21
