Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)

1973 / 1. szám

Rájöttek—igaz, hogy nagyon lassan—, hogy népi jellegük feladása vallásuk felhigitását követelte volna meg. A "felvilágosodott" zsidók közül sokan még ekkor sem riadtak vissza: körülnéztek és a keresztény egyházakat próbálták utánozni. így zsinagógájukat templomnak nevezték át és bevezették az orgona használatát, az énekkart, a prédikációt, a családok összeültetését és egyéb, a keresztény egyházakban divatos szokásokat. Sajátos szokásaikat pedig több esetben elhanyagolták. Próbáltak a környezetükhöz idomulni, nehogy észrevehetőek legyenek. Ez az asszimilálódási vágy-ma jdnem beteges azonosulási hajsza—több esetben kikeresztelkedéshez vezetett. Sioux City, Iowában pl. majdnem az egész zsidó gyülekezet unitárius lett.°

Úgy Sioux City-ben, mint az Egyesült Államok más részein is, ezt a beolvadást csak egy újabb zsidó bevándorlási hullám tudta megakadályozni. A mentő hullám főleg a cári Oroszországból, Romániából és Galíciából jött, 1880 után. Jiddis volt az uj bevándorlók nyelve, de beszéltek oroszul, lengyelül, litvánul és egyéb kelet-európai nyelven is. Kultur szempontból, a nyugati civilizációtól legelszigeteltebb zsidóságot képviselték. Oroszországban és Kelet-Európábán általában elzárkózva, gettókban éltek. Ez az életmód eredményezte azt, hogy soha nem érezték magukat a többség-társadalom részének, hanem mindig egy nyomás alatt lévő kisebbségnek. Akik nem az ortodox vallásban találtak menedéket, azok az államellenes, szocialista mozgalmakba tömörültek vagy egy zsidó ország alapításáról álmodoztak.

Ez a bevándorlási hullám drasztikusan megnövelte az amerikai zsidóságot. Az 1880-as 250,000 csupán húsz év alatt, 1900-ban, már 750,000-re emelkedett. Az első világháború kirobbanásáig, 191*4—re pedig már 2,000,000 zsidót tartottak számon az Egyesült Államokban. Ez a gyors gyarapodás azt eredményezte, hogy 1927-ban az amerikai zsidóságnak már 80%-a kelet-európai származású volt.7

A Johnson Act 1921-ben (és 192*4—es revíziójával) véget vetett a tömeges bevándorlásoknak. így a zsidóság népessége is nagyjából természetes szaporulásra szorult ettől fogva. Habár ezután is volt csoportos bevándorlás az Egyesült Államokba (pl. német zsidók a második világháború előtt és után, magyar zsidók 1956-ban, szovjet zsidók jelenleg, stb.), az utóbbiak nem változtattak lényegesen az amerikai zsidóság származási összetételén. Mindmáig aKelet-Európából zsármazó zsidóság teszi ki túlnyomó részét az amerikai zsidóságnak.

Az óriási kelet-európai vérátömlesztés uj életet, erőt adott. Nemcsak biológiai erősitést^jelentett, hanem szellemi-vallási újjáéledést is. ^ Bár a beolvadás küszöbén álló reform-zsidók először gyanakodva nézték a keleti jövevényeket, őket is visszarántotta a zsidóságba. A keresztény-majmolásban már majdnem elangolszászosodtak. Népi sajátosságaikból már sokminden lekopott, mivel zsidóságukat csupán vallásként kezelték. A keletiek tömeges bevándorlása kellett ahhoz, hogy megint rájöjjenek népi mivoltukra, vallási azonosságaikon keresztül. Igaz, népi öntudatukat az uj bevándorlók cionista ideológiája is táplálta.

A.kelet-európai zsidók főleg a nagyvárosokban telepedtek le. Városi környezetük, munkás-osztályi mivoltuk és a múlt tapasztalatai hajlamosabbá^tették őket az ideológiák követésére. így a legellentétesebb világnézetek érvényesülhettek egymás mellett a nagyvárosi gettókban.^ A legelierdithetetlenebb ortodox zsidótól kezdve a cionista (nacionalista) zsidóig, az ateista zsidóig vagy a szocialista forradalmárig, minden ideológiai divatnak volt képviselete. Ez az ideológiai tobzódás, az álláspontok, világnézetek állandó vitatása, egeszsegesen megakadályozta, hogy bármelyik adott ideológia a zsi-10