Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám
"... Egy-két kellemetlenség velem is történt, de tényleg szerencsés vagyok, mert azokat mar elfelejtettem..."/ Vajon mindenki ilyen könnyen felejt?! Külön érdemes beszélni a SIRATŐ-ról, s itt a mü valóban önmaga helyett kell, hogy beszéljen a magyar szemnek feltűnő és a magyar léleknek oly szokatlan amerikai érdektelenségről: "...olyan nagyok a mélységek... nem tudom bent vagyok-e vagy kint mindegy hol vagyok............................ ........................81RKAFEJEK meredeznek rád és egyedül maradsz.... amikor közelebb mész és megnézed akkor látod, hogy szobrok........de milyen tökéletesek! Magyarországról vágyódtunk eljönni, alig vártuk, - de nehéz távol lenni, a szivünk vi sszahuz: "különben is a szivem KELETEN van a fejem NYUGATON a kezem messze simogat a szám ped i g itt szövege I.................... a végén milyen nehéz ez az ember toporog előtte, toporog rajta, toporog utána ha előtte áll túl szeretne rajta........ a végén meg állandóan hátra tekint..." Az idegen földet megszokni szinte lehetetlen: "jó ez a bableves................jó lenne, de nem bírom megenni nekem más kell állandóan és folytonosan bosszankodom és mérgelődöm és dühöngök és si rok de h i ába ez nem az én levesem.........." S ha már idegenben vagyunk mégis meg kell szokni. As asszimiIálódás egyéniségünk, magyar voltunk megtartása mellett szükségszerű: "nagy korlátoltság nem figyelembe venni a tényeket a TÉNYEKET és úgy elfogadni ahogy vannak mert vannak dolgok amiken nem tudunk változtatni egy adott helyzetben.............." "csodákra várni....................................? hiábavaló..................mindennek meg ke I I adn i az árát.............................. ennélkül nincs semmi! ..................ENNEK EZ AZ ARA!............." Befejezésül optimista biztatást kapunk. Ha szembe is a valósággal, de állni kell a sarat, kitartani magyar akarattal, "...kidőlni nincs mód, állni kell!" - mint 25
