Itt-Ott, 1973 (6. évfolyam, 1-6. szám)
1973 / 2. szám
akarták seperni az Augustus-problémát azzal, hogy sokkal fontosabb problémáink vannak amailyekkel Itt és most kell foglalkoznunk, mint az Augustus-kérdős. Egyszerűen nem aKartak tudomást venni ezek a diákok a sokkal fontosabb, ki nek- higyjek kérdésről. Deha't ebben semmi uj nincs, emlékezzünk csak Socrates esetére, akit éppen azért tettek el láb alól, mert egy uj moralitást prédikálva megrémítette az athéni állam maradijait. Jézus, Húsz János és még sokan mások hasonló helyzetben hasonló elbánásban részesültek; de eszméik őket igazolták, nem azokat, akik a káosztól való félelmükben életükre törtek. Az uj moralitás hirdetőit minden korszakban minden államban gyanakodva fogadta és fogadják ma is a tekintélyek és azok kiszolgálói. Ez azonban nem bizonyíték igazukra. így van ez a mi esetünkben Is. De aki attól való félelmében, hogy az egyéni felelőség vállalása káoszhoz vezethet, nem meri a kinek-hlgyjek kérdést önmagába nézve megválaszolni, bizony ne merje azr.magát értelmiségnek neveznil Az őszinte válaszhoz azonban elengedhetetlenül szükséges, hogy tisztában legyünk azzal, hogy valójában kik is vagyunk? Milyen előítéleteket hordozunk magunkban? Hogyan befolyásolják ezek az előítéletek mindennapi életünket, cselekedeteinket? Ezeket a kérdéseket én is i feltettem magamnak, amikor diákjaimmal az Augustus-kérdést tárgyaltuk. így jöttem rá arra a tényre, hogy jómagam, a nyugaton élő magyarul gondolkodók nagyrészével együtt, o^yan merev, élettelen hagyományok tömegevei vagyok terhelve, amelyek előítéletekké válva képtelenné tesznek arra, hogy ezt az uj utat kövessem. Nálunk Magyarországon ugyanis nem adtak a diákok kezébe olyan tankönyveket, amelyek az Augustus -kérdést Így tárgyalták volna. Nálunk nem követelték meg, hogy a kezdő diák ennyire ki legyen téve a tudással járó kétségeknek, amelyeknek tisztítótüzén áthaladva a maga fejével tudjon gondolkodni! Tudom, hogy lesznek olvasóim között szépszámmal, akik erre azt felelik, hogy Őket igenis a saját fejükkel való gondolkodásra neveltók abban a "régi jó világban" amit mi, a fiatalabbak, szerencsére mar csak hírből ismerünk. Erre csak annyit felelhetek: múltbeli cselekedeteitek nem azt mutatják. Hogyan is feledkezhetnénk meg arról, hogy legtöbbünknek végső fokon mindig egy bizonyo auktoritás — legyen az az állam, egyház, hadsereg, vagy egy párt — adta meg a válasz a kinek-higyjek kérdésére? Amikor az amerikai gondolkodók legtöbbje arra törekszik, hogy megszabadítsa magát a hasonló auktoritások elnyomó szellemi és fizikai hatalmától még akkor is, ha ez a fizikai kényelmetlenséget hozhatja magával, sokan közülünk mind a mai napig görcsösen ragaszkodunk a magunk auktoritásaihoz. A ami még rosszabb: hol van már az az állam, az a hadsereg, az a párt vagy az egyház, amelyekhez sokan közül Un mind a mai napig is olyan hűséggel viseltetnek, hogy cselekedeteik nem is tekinthetők önállónak? Még ha gyakran meg is próbálunk szabadulni azoktól a láncoktól, amelyeket ma már önkéntesen hurcolunk magunkkal, ezeknek az eltűnt auktoritásoknak mély tisztelete újra és újra visszatart attól, hogy valóban felszabadult egyénekként élhessünk. Ennek nem csak a belénk nevelt tradiciók az okai, hanem az is. hogy elvesztettük lábunk alól a talajt, és nem vagyunk hajlandók azt visszaszerezni. De nerr csoda; hiszen egész történelmünk a szabad, előítéletektől mentes gondolkodás elleni harc jegyében telt el! Ha tehát Itt egy uj útról beszélünk, akkor egyszer és mindenkorra fel kell hagynunk azokat a politikai és egyéb chiméráknak a kergetéséveI, amelyeket a "kis nép vagyunk de nagyhatalomként gondolkozunk" hamis kliséi jelentenek. Akkor elsősorban ahhoz kell hozzájárulnunk, hogy az uj generáció elvesse a mi auktoritásunkat is, morális szabályainkkal egyetemben, mert ezek a szabályok két világháborúval ajándékozt meg eddig az emberiséget, és egy harmadikra is vezethetnek. Akkor azt keHI megkérdeznünk önmagunktól: hajlandók vagyunk-e elfogadni az emberek politikai és gazdasági egyenjogúságáról szóló tanítást — és a szerint élni — mert ez a tanítás az "uj ut" egyik legjelentősebb morális szabálya? Nem utolsó sorban hajlandók 10
