Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-03-01 / 3. szám
védekezünk ellene. Sokat álmodnak közülünk visszafelé.... Visszaálmodják magukat a középkori magyar birodalom világába, amikor a magyarság Európa számottevő hatalma volt. Mások az őskor homályában fürkészik az eltévedt lovast, ebből remélnek a huszadik században politikai tőkét kovácsolni. Vannak, akik a külföldi magyarság egy - etlen feladatának az elszigetelődést tekintik s ezt az elvet a hisztériáig fokozva, mindent elutasítanak, ami otthon és a környező államokban történik a magyarság kilenc tizedével. Közben elfelejtik, hogy a tételben van egy súlyos PEDIG. S ez a PEDIG nem egyéb, mint az a tény, hogy a kilenc tized: a testvéreink, az apáink, az unokahugaink. Mi értük és általuk vagyunk csak magyarokS^ A magyar életérzésnek ezekből a mellékutaiból pusztitó szenvedélyek fakadnak— csak azért nem veszélyesek, mert a fiatalság nem veszi át: nevet rajtuk. Körlevelek kölcsönös kipellengérező újságcikkek, rágalomhadjárat....Kozma Andor régi, jól ismert versét ma igy irná: Uram, hazaáruló lakik önbenS Uram, önben, nemkülönben. A legnagyobb vesztesév gyökere azonban a közöny. Milyen ismerős, ugye, a mondat: Ó, kérlek, mi már régen nem érintkezünk a magyar kolóniával—? Mintha azt mondaná: Ugyan, kérlek, mi tökéletes féregirtást rendeztünk, nálunk már régen nincsen poloska.— A kis, koszos, különben is balkáni oroletárrá züllött nemzet stigmáit minek hordozza az, yakinek sokkal fontosabb teendői vannak? Érthető, hogy ilyen lelki körülmények között s amúgy is követve a kor múltat tagadó törekvéseit—a fiatalság unottan legyint és közönbös a magyar múlttal szemben. De, bár ilyen egyszerű lenne a múltat eltörölni;; A múlt ott erjeda velőnkben és ott kereng fiaink atomjaiban. "Az őssejtig vagyok minden ős"—mondja József Attila, aki "már százezer éve nézi, amit meglát hirtelen." A múltba torkollik minden ut. Az emberi élet furcsa komédiája, hogy amikor ifjú titánként a barrikádokon küzdünk, már akkor is csak egy urnák dolgozunk: a múltnak. Az avant-garde mozirendezőtől és a borzas hippytől egyenes ut vezet vissza az ős-amőbáig. Kozmikus pillanatainkban még halljuk a kentaurok patáinak dübörgését. Gondolataink láthatatlan^rugója a múlt—s amikor a jövő felé rohanunk kitárt karokkal, ő suttogja a fülünkbe: az apák vétkeit hetediziglen.... Mi csak szorongva kételkedünk, de fiatalságunknak megrendült a hite az emberi fejlődésben. Hiszen a fejlődés minden látszólagos eredményét a pusztítás mindig démonibb lehetőségei árnyékolják be. Elidevenedés, kiábrándulás, anarchisztikus jelenségek a kisérői a viláv, és különösképpen Amerika válságának. A végtelen határok .-régi amerikai álma eltemetődött s az uj álom még nem született meg. A Szovjetet—csakúgy mint létezése hajnalán—a megsemmisülés rémképei gyötrik. Ezért hipnózisa arra irányul, hogy a hatalma alá hajtott népek nemzeti gyökereit^megsemmisítse, a proletár nemzetköziség ürügye alatt. De'hosszú távon a Szovjet terve reménytelen. A népi ellenállás sorozatos ^eseményei Lengyelországban, Keletnémetországban, Csehországban, hazánkban azt bizonyítják, hogy a történelmi osztályok örökébe lépett népi rétegek tudatos, vagy tudatalatti hordozói a nemzeti hagyományoknak, a^nemzeti függetlenségnek. ,S^itt vagyunk mi, szétszórt magyarok, mint a próféták újkori megpróbáltatok népe. Mit mond nekünk március idusa? , Beszél egy régi tavaszról, amelyik a magyar nemzet tavasza volt. Es beszél egy nemzedékről.^ Márciusi látomásainkban felidézzük az— annyiszor megidézett—eseményeket. Látjuk a lázasarcu, tüzes szemű 5
