Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-02-01 / 2. szám
Kedves Barátaim1. Szeretem lapotokat, mert modern, és mert az ifjúság szól benne az ifjúsághoz. Őrizzétek meg ezt a szellemi frissességet, mert ez az, amit mi fiatalok a legjobban hiányolunk az amerikai magyar újságokban. Landsdale, Pennsylvania Sitkey Annamária ITT-OTTnak i Egy Ujzé'landban élő, Jugoszláviából kikerülő magyar fiútól megkaptam az ITT-OTT 1970 október-novemberi, U, évf. 1--2 összevont számát. A lapot átolvastam és ezért gyorsan meg is címeztem egy borítékot abból a célból, hogy ha lehetséges volna az újévben küldenék az én részemre. En munkára jöttem ki ide 1967-ben. De férjhez mentem egy német fiúhozj egyébként bácskai, magyar születésű vagyok. Odahazalétemkor levelezésben álltam 8 éven keresztül egy 56-os menekült magyar fiúval, aki pécsi volt, de az idegenlégióba került, leszerelése után Párizsba, de megszakadt a levelezés fonala. Őtole sokmindent megtudtam, de leírni, betűbe foglalni még nem volt módomban. Habár nagyon sokszor gondoltam arra, hogy meg kellene valami módon jelentetni az elgondolásaimat Vele kapcsolatban. Ha lehetséges volna az ITT-OTT hasábjain írásomat^közölni, akkor megpróbálkoznék a to'llforgatással, habár lehet, kissé ^nehezen menne, mivel a helyesírási szabályt meg a fogalmazást kissé elfelejtettem. De remélem, bele tudnék jönni. Ezért kérem Önöket levelem átvétele után a januári ITT-OTT számot megküldeni részemre és a levelemre válaszolni. Előre is köszönöm szépen és az 1972-es esztendőben nagyon jót, jó munkát kívánok és minél több hozzászólót, jelentkezőt, akik segítik egymást a nagyvilágban is, hogy megmaradjanak magyarnak. Várva az ITT-OTT 1972-es januári számát, maradok kiváló tisztelettel—egy honfitársuk Németországból— Schloss Holte, N.Sz.K. Vera Schmidt Kedves Vera! írásaid előre is várjuk. Örülünk, hogy Ujzélandon keresztül, a világ másik végéből, sikerült megismerni az ITT-OTTot. Mindig jólesik, uj barátokra, olvasókra találni! ————— l.a. Ludányi Andrásnak s Mind a különkiadásotokhoz, mind a szeptemberi számhoz őszinte szívvel gratulálok! remek felvilágosító és magyarságmentő munkát végeztek nb. lapotokkal. Közös barátunktól, a pittsburghi Biró geográfustól hallottam többet rólatok, ezért is fordulok ilyen baráti hangon Hozzátok. Sajtóterméketek szinte egyedül áll az emigrációs irodalomban azzal, hogy helyet adtok minden építő hozzászólásnak, akkor is, ha véleményetek nem egyezik mindenben meg a hozzászólóéval, a cikkíróéval. A lap érdekességét, sokrétűségét ez csak növeli} az emigrációs politikai életünk sokrétű útvesztőjében jó útikalauznak tekintem nb. ’lapotokat. Lapotok legnagyobb erényei a sokoldalúság, színes tartalomgazdagság! Ha ezt^tovább igy viszitek, a szétszórtságban élő magyar bibiiájává lesz értékes sajtóterméketek, és hiszem, hogy ki fog nőni a kőnyomatos, szükreszabott kereteiből. Jó munkát és sok sikert Slippery Rock State College, Pa. 29 Prof. Dr. Bognár Kálmán
