Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-02-01 / 2. szám

szabálytalanságokat követhetett el második hazájában.

"A másodikban?" kapta el a gondolatot röptében, mint azt a villámagyu emberek szokták. "Az emigránsnak csak egy hazája van, ahová vissza akar térni. A kivándorló ezzel szemben másként érez. Tudod melyik a kirá'lyvizpróba, amivel az emigráns-mentalitást a telepesmentalitástól megkülönböztetni lehet?"

"Nos?"

"Bármennyire szomorú dolog is ez a vietnámi háború, nem az én ügyem, mondja az emigráns. A mi vietnámi háborúnk szomorú dolog. mond.ia a telepes."

Csakugyan. Idősebb 0. fején találta mégegyszer a szöget mielőtt elbúcsúzott volna ifjabb társától, hogy megtegye ismét visszafelévezető, évente kéthetes európai zarándokútját.

II. Délben

A szentélyben, ahová U. belépett, magasan, a korintusi oszlopfő feletti talpazaton állt Apolló, fején koszorú, fölötte az Írást

Miként lámpa lámpát gyu.it anélkül hogy fényéből vesztene, nemes jellem példája nemes tettekre buzdít.

Egy alkóvban—a muzulmánok mihrábnak neveznék--rangidős Odysseusra bukkant. A szívós és leleményes férfi kemény kobakját ezüst hajkorona borította, s eretnek létére éppen a Szentkorona ügyében fáradozott. ^ Amikor az ^ ember a hatodik évtizedbe ér, megadatik neki a bölcsesség és a belátás és néha a betakarítás is. Rangidős 0. évek óta megbocsátott^már a szektázó emigránsoknak, a katolikus szenteknek, sőt talán még a materialistáknak is. Magában, mint katolikusok a lelkigyakorlatot, elvégezte már azt a szükséges dialógust, mely minden liberális marxista igaz álmában is kisért, s rájött arra az aprócska Voltaire-i tanulságra, amit a verneyi remete a konyhakerttel kapcsolatban hangoztatott, amikor már olyan idős volt mint most a rózsadombi bölcs, Déry Tibor, ki e tanulságra, annyi balszerencse s oly sok viszály, név'leg Horthy és Kádár börtönei után ugyancsak rábukkant. "Csipegessük föl hangyaszorgalommal mit kezünk a szorgos órákban feljegyzett, s Írjunk belőle magyar bibliográfiát" tolmácsolná Vörösmarty, ha egy nyugati könyvtárban s nem a Magyar Akadémián irta volna a sorok eredetijét.

Ifjú U. kellőképpen impresszionálva turkált a kártyahalmazban. "Lám," jegyezte meg hangosan, "minden magyar Odysseus a maga módján bizonygatja a nagyvilágban, hogy szellemi nagyhatalom vagyunk. Nemrég váltam el egy Odysseustól ki könyveket ad ki kenyéren és vizen, s lám, te ... "

"Psszt," emelte föl mutatóujját intőleg az ezüstüstökü. A szomszéd alkóvban mozgolódni kezdett valaki. "A csehek figyelnek bennünket." U.^körülnézett a tudomány fellegvárában. Bekukkantott egyéb környező alkóvokba, mihrábokba, mélyedésekbe, spanyolfalbástyák mögött, könyvhalmazoktól védve, mint megannyi végvári vitéz vagy előretolt helyőrség, cseh, román, litván, lett, ukrán és orosz specialisták gubbasztottak kisebb-nagyobb nemzeti ku'lturpecsenyé jüket sütve a dollárfényes amerikai nap tüzénél. A két magyar honosított hontalan csakhamar maga fölött hagyta középkeleteurópa e kicsinyített mását s leereszkedtek a fellegvár kazamatáiba. Lenn a ki'lóméterhosszu folyosókon és labirintusokon polcra hányva vagy ömlesztve állt a sok könyv, mint bányában a szén. A targoncatologatók is mintha szénpo-9