Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 1. szám
cikket lapunknak, mint Kéthly Anna és Habsburg Ottó, Eckhardt Tibor és Kovács Imre, Márai Sándor és Szabó Zoltán, vagy nemzetközi viszonylatban Richard Nixon és Eugene McCarthy, hogy csak néhány példát emlitsek. Mégegyszer gratulálok a sok erőfeszítéshez, munkátok az, mint a magyar betű legtöbb áldozatos munkásáé az emigrációbanJ "a nemzet napszámosainak" munkája. Baráti és kollegiális üdvözlettel, München Csonka Emil, Az Uj Európa főszerkesztője Kedves Andris! Mindig nagy érdeklődéssel veszem kezembe az ITT-OTTot, s rendszerint igen boldog vagyok amint sor sor után elgondolkodtattok. Néha szomorúság tölt e'1 némelyik levél vagy cikk tanulmányozása közben (legtöbbször azért, mert a gondolatfuttatás nem követ semmiféle ismert logikai törvényt)} néha mély egyetértés (tiszta, szabatos meglátások)} néha büszkeség (látva sokoldalúságát olvasóközönségteknek, hozzászólóitoknak)} de soha az az öröm nem töltött el mint most, 4. évfolyam, 11. számotok vétele. Az elmúlt esztendő oly magas fokra fejlesztette lapotokat, hogy az valóban az egyik legjobb külföldön kiadott folyóirat. Cikked: "I'lluziómentes gondolatok Erdélyről, a Vajdaságról és rólunk" egyike azon elmefuttatásoknak, melyek a színvonalat emelik, s melyek összehoznak bennünket, olvasókat, támogatástokra. A^forrásmunkák megértése, komoly tanulmányozása, valamint ragyogó kiértékelése arra vallanak, hogy a négy év keserves munkája nem-várt "nemes gyümölcsöt" termelt. Biztos vagyok benne,^ hogy mások is igy éreznek, hisz Soltay Mária sem irt volna olyan szépen, ha ő is nem ezt látná. Jó tudni, hogy vannak, akik derékan kiállnak mellettetek, s ezt tettekkel is bizonyítják. Remélem a Torontói Magyar Élet is megemberli önmagát, s tisztázza Zs.A. alattomos furkálodásat. Főiskolai tanácsadó programotokkal kapcsolatban magam is érintkezésbe léptem néhány egyetemi tanárral, akiktől remélve hamarosan fogtok hallani. Haraszti Endre cikkét lesokszorozva szintén csatoltam barátaim számára, akik talán kézzelfogható segítséget is fognak tudni nyújtani, s nemcsak lelki bátorítást, mint jómagam. Válaszod "Káté"-hez lefekteti azt az alapgondolatot, mely minket szétszórtsági magyarokat egyéni köreinken belül képes öntudatos magyarnak megtartani: "Mi a magyar lelket ... a magyar kultúrát akarjuk továbbadni, hogy népünk tovább fejlődhessen és hogy a világ ennélfogva gazdagabbá válhasson .... Hittel, tudással és akarattal biztosítjuk világmagyarságunk örökkévalóságát." Farkas László ur pozicióját is támogatom, s tudom, Te is egyetértesz, a kurta válasz ellenére, hisz mi is kivettük részünket jónéhány szervezeti munkából. Az igazság: Ki határozza meg, hogy ki. erősiti népünk életképésségét, s mivel? Gondolkozz ezen! Forradalmak elsöpörnek igen sok hasznos és jó gondolatot is. Én úgy vélem, a "szervezetek" egyelőre még mindig szükséges rosszak, s azokra szükség van, s lesz is, mindaddig, mig magyarságunk mint hitvallás tud minden egyes magyar mögött állni. Ez jelenleg még nem valóság! (Itt van az óriási különbség a zsidóság és miközöttünk.) Szeretnék még tovább részletesen foglalkozni a többi cikkel, 36 í
