Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-12-01 / 10. szám

akartam-elégtételt kérni Knobelsdorf számára,"

Tehát Mr. Kuné felháborodott azon, hogy azt a magyar honvéd-tiszt bajtársát, aki az inditó lökést adta az ezred megalakításra, előnyben részesítették osztrák barátjával, Knobelsdorffal szemben, akivel együtt pedig—osztrák vadásztiszti egyenruhájukban--olyan jó benyomást tettek mindenkire s lám, még Lincoln elnökre is2

No, de mivel az emlitett lapok szerkesztői nem fogadták el a panasztevő cikk közlését, bele kellett nyugodnia egyelőre a változhatatlanba s elindulni az ezreddel St. Charles felé. Am az ezred 2É óra óta nem evett semmit, mert se élelem, se pénz. Es az élelmezés gondja az őrnagy dolga. "Az ezredes és a főszáilásmester, mikor jelentést tettem"^—Írja Kuné— "hogy nincs semmi pénzünk, tanácstalanul^néztek egymásra. Nem maradt más hátra, minthogy bevásároltam a saját számlámra, húst, kenyeret az egész ezred /1200 ember/ részére és a számlákat kifizettem a saját erszényemből. Ezzel az összeggel még ma is tartozik nekem az Egyesült Államok. Dehát egy percig sem tudtam arra gondolni, hogy a legénység éhen vesszen el. Ezen tettemért azonban nem elismerés, hanem veszély fenyegetett az ezredes részéről, persze, irigységből."

Ez már a második eset volt, hogy megharagudott rám az ezredes. Először még az altonai táborban egyszer az egész ezredet elvittem a Missouri folyóhoz fürödni. Fürdés után minden egyes embernek egy pohár sört rendeltem s azt is a saját pénzemből fizettem. Ezért haragudott meg rám az ezredes."

És a Hecker ezredes haragjának az lett a vége, hogy protekció ide, protekció oda,^ Richard Yates, Illinois kormányzója levelet küldött J.C. Fremont^vezérőrnagynak imigyens "Uram? En igen óhajtanám, ha Kuné Julian őrnagy urnák a 2É. Illinois ezredben, megengedtetnék^ hogy elhagyná ezredét és segítségemre volna egy uj ezred megalakításában a mi államunk területén ..."

A háború elmúltával Mr. Kuné újságíró, majd az 1870-es poroszfrancia háború haditudósítója lett. Csak az a furcsa, hogy bő lére eresztett emlékiratában nem közöl lapjának, a Chicago Tribune-nek annak idején megküldött hadi tudósításaiból egyet sem. Ellenben a német főhadiszállás által kiállított paszportjának a fakszimiléjét kirakatba tette. Mi inkább szeretnénk a Kossuth-levelek fakszimiléjét látni. . . Yes,^ yes. Tudjuk, hogy mindig üdvös dolog volt nagyemberek titkárjának barátja lenni, de akárhogyan nézzük is a dolgot, Lincoln elnök hálát adhatott az Istennek, hogy megfogadta Kuné "őrnagy" tanácsát? —máskülönben rapittyára verték volna seregét a Déliek.

Alliance, Ohio

NÉPMŰVELÉS . . .

Magyar emigrációnkban sokan büszkélkednek "kulturáltságukkal." Tudják ki volt Shakespeare, Dante, Moliere, ismerik Picassót, Monet, Rodint és-Dalit, halgatják Wagnert, Verdit és Puccinit, tudják hol van Párizs, London és Zürich, de fogalmuk sincs arról, hogy ki volt Petar Koöiő, Stjepan Mitrov Ljubiöa, Vuk^Stefanovié KaradBió vagy Jovan Sterija Popovió. A velünk együttélő többi középeurópai nép irodalmáról, művészetéről, életéröl keveset vagy semmit' sem tudnak. Mi szétlő