Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-12-01 / 10. szám

Oe .jaj, 'mindez csak álom.

\ haranrr helyett elnyűtt hangszalagok rikoltoznak s agyonunt heat ritmusban hömpölygetik a szenteste profanizált dalait a benzinfüstös utcák fölött. Kát "Csöndes éj" között egy jégszekrény-himnusz s egy fogpaszta-óda, vagy a változatosság kedvéért mosópor-románc. Ahitat helyett fülsiketítő zsibvásár, lökdösés, lárma, durvaság. Mintha titokzatos összeesküvés űzné el a városból a karácsonyt! Ha egy kóbor repülőkorong erre tévedne s a világűr rejtelmes küldötte bekószálná a Hudson parti metropoliszt, útijegyzeteiben igy örökitené meg élményeit?

—’'"arácsony a tetőpontja azoknak a szertartásoknak, melyeket a Város lakói istenük, a nagy Merkantil tiszteletére mutatnak be. Merkantil éhes isten? nem lehet jóllakatni s a Város lakóinak életét egyetlen törvény szabályozza? vásárolni kell! Erre dobbannak a szivek, erre menetelnek a katonák?

vá-sá-rol-ni-kell---vá-sá-rol-ni-kell--Merkantil napjai—a Madison Avenuei szent szinódus felkent szerzetesei—a szellemi és lelki atombombázás minden fegyverét felhasználják, hogy a polgárokat szent kötelességükre intsék. Erre a célra propaganda-professzorok és besulykolási lélekbúvárok szorgos hada liheg körülöttük. A vásár körül kering ezeknek az unalmas lényeknek az élete. Ezért születnek, élnek, rabolnak, ölnek és halnak. Ezért robotolnak^és ezért sztrájkolnak, ezért háborúznak és ezért kötnek békét. Karácsony a jiagy beteljesedés, az üdvözülés, ekkor érik el az eladási statisztikák inflexiós pontjukat. Azok az elváltozások, amit tudósaink a Földön minden évben észleltek—és földerupcióknak neveztek el--nem egyebek, mint a Föld nagyvárosainak karácsonyi vásár-ámokfutása, amit ők áhitatnak neveznek . . ..—

Ebben az ügyben fordulok hozzád, Santa Klaus!

Hozzád, álmodó gyermekek mosolyának fehérszakállu őréhez, aki a szeretet, a hagyományok, a legendák hidján át egy szebb világ üzenetét hozza. Evek óta csalódva és elkeseredve figyellek, Santa Klaus! De az idén, amikor kétméteres gólyalábadon elémtoppantál az egyik áruház előtt, amint éppen egy táblát fityegtettél a jobb sorsra érdemes járókelők feje fölé, rájöttem, hogy te véglegesen elárultál bennünket. Eszembejutott—ne haragudj—az a cirkuszi kikiáltó, akit előszörJáttam gólyalábakon a falunkban. Es tovább töprengve arra is rájöttem, hogy alteregód becsületesebb volt, mert ő—bohóc létére—saját öltönyében árulta a saját portékáját? a cirkuszt. De te álöltözetben ügynökölsz, hamis portékával kupeckedsz.

Santa Klaus! Mikulás! Papai Noel! Karácsony Apói Nézz végig magadon! Az^Isten szerelmére, nézz egyszer tükörbe! Mi lett belőled? Kicsinyek jóságos istápjából, Krisztus mosolygó szolgájából karneváli pojáca lettél, torz Coca-Cola árus, csörgősipkás televízió ügynök. Tudom, nem te vagy a felelős, hanem a Mindenható Merkantil főpapjai, a propaganda-professzorok és a besulykolási lélekbúvárok. De könyörögünk, beszélj velük! Mondd meg nekik, nem birjuk már azt a táplálékot, amivel ok etetnek minket. Mentsd meg magad abból a panoptikumból, ahová Beethoven halotti maszkja és Bartók feje gördült a fogkefe és a villanyborotva között.

Hidd el, Santa, ki tudjuk mi elemezni érzéseinket. Tudjuk, mi bennük a nosztalgia és mi a fájdalom. Tudjuk, hogy nem a hó a lényeg és nem a zuzmarás ablak. A Kisdedre is a szubtrópus alatt mosolygott le a betlehemi csillag. .Cs mondd meg Felséges Uradnak? tudjuk a leckét is. Megtanultuk kivülről. Tudjuk, hogy melyik a világ legjobb mell5