Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-10-01 / 8-9. szám

. foglalnám i ’"iota a magvar siet tart. ez a nén mindig létében vol t fenyegetve és mindennapi kérdése a let a nemlét^kérdése voIt.

. Mennyire^hiányzik ez az angol lélek világából. Ha csak szét nem hull az egész müveit emberiség és meg nem dönti a fehér faj uralmát a szinesek lázadása, az angol világbirodalom politikai befolyása, gazdasági súlya változhatik, szállhat» vagy emelkedhetik, de maga a nemzet létében nincs fenyegetve .... Németország éppen az utolsó 20 esztendőben egész történelmének alighanem a legnehezebb idején^ ment keresztül, de mindig világos volt, hogy a német nemzetet Európából kiirtani nem lehet. Éppen úgy, mint ahogy nem lehet eltüntetni alföldről a Mississippi vagy az Amazon folyót, bármilyen fejlett mérnöki technikával sem. Ha egészen kis nemzeteket nézünk, azt kell mondanunk, hogy az o életüket sem árnyékolja be az exisztenciá.Lis fenyegettetés gondolata. Változhatik az államformájuk, a jólétük, a gazdasági termelési mód, lehetnek hitetlenek, vagy hivok, de a skandináv skandinávnak marad, s a svájci svájcinak. Létük nem áll útjába senkinek.

Ezzel szemben mennyire kimutatható ez a gondolat a magyar történelem minden fokán®. A sarmata és ázsiai pusztákon a kis^magyar csoport nála nagyobb népek útjába került. Nem félt senkitől, mindenre szer volt, pusztulnia kellett tehát, mint a párducnak a tigrisek közül. Azt lehet mondani, hogy végzetes és tragikus döntéssel választotta ki ezt a helyet, ahol letelepedett. Sehol sem lehetett volna annyi veszedelemnek és fenyegetésnek kitéve, mint ezen a földön, ahol a magyar honfoglalás előtt államot még egyetlen nép sem tudott alkotni.^ A vezérek korában a portyázás olyan halálos kockázat volt, amely egészen rövid idő alatt felemésztette volna a nemzetet. Mikor Szent István döntött és mindenestől fogva a nyugat kultúrájához csatlakozott egyszerre nyilvánvaló lett, hogy ez az életmentő tény halálos ^ veszedelmeket is jelent. Megindult tehát a nagy küzdelem a keleti magyar természet és a német-római művelődési kor között. Milyen erőfeszítést kivánt, arról Szent Istvántól Nagy Lajosig vagy Mátyásig minden magyar király, Koppánytól Szilágyi Mihályig minden magyar lázadó eleget tudna beszélni. Még meg sem oldódott ez a kérdés, már megjelent a másik. A keleti magyar, a népvándorlásnak egy kései csapatja, nyugati szélen megtelepedve, védelmezője lett a nyugati mivelődésnek azokkal a később felénk csapódó hullámokkal szemben, amelyeknek egyenes vonalát Batu khántó'l az utolsó budai basáig vonhatjuk meg.

Ez a magyar sorsfeszültség a törökhódoltság alatt megosztja és szembeállítja magát a nemzet testét. Az egyik Nyugathoz csatlakozik, mert a keresztyén kultúra kell neki esetleg magyarsága árán, a másik Kelethez csatlakozik, mert magyarságát akarja megőrizni a keresztyén műveltség nagy lelki egységének kockáravetésével. Mihelyt megoldódik ez a feszültség, rögtön megjelenik egy ují a Habsburguralom életérdeke halálosan szembefordul a magyar nemzet erkölcsi és politikai életérdekével. Ez a küzdelem egészen a világháborúig tartott. Az ellentét egész^kétségbeejtő élességével a A8-as szabadságharc és az utána következő rémuralomban lett nyilvánvalóvá. Ekkor került a nemzet abba a helyzetbe, hogy akiket uralkodója és uralkodó kormánya mint gonosztevőket végeztetett ki, azokat maga a nemzet legnemesebb hőseinek, s a magyar igazság vértanúinak látta és tisztelte. Ebben a rettenetes feszültségben jöhetett kiengesztelődés és megalkuvás,

. de maga az ellentét csak az egész nagy politikai életegység széthullásával szűnhetett meg, s mindaddig, amig ez meg nem történt, maga az ellentét lenyelt megalázások, elfőjtatott ' könnyek, meg nem vallott

9