Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-09-01 / 7. szám

Kedves Barátom! Igaz, hogy "uj bort sem töltenek ó tömlőkbe . . . hanem az u j bort uj tömlőkbe töltik." Am a tömlő csak tömlő marad akkor is. Kedves soraidat köszönve, ölel

—éji

ITT-OTTnak: Kedves Szerkesztőségi "Vagy bolondok vagyunk, s elveszünk egy szálig, vagy ez a mi hitünk valósággá válik:" — S mig vannak szép lelkű magyar emberek, el nem veszhetünkí

Nagy örömmel ismerkedtünk meg kedves lapjukkal, s azt hiszem, jobban nem is tudnám kifejezni érdeklődésemet mint azzal, hogy reggel 4-ig olvastam, pedig 6 órakor már csörög az órai

Később szeretnénk mi is belekapcsolódni az izgalmas vitairásba, de egyelőre iskolába járok, s minden percem le van kötve. Addig is férjemmel s a barátokkal elmefuttatásokat tartunk, amihez az ITT-OTT nem^kis mértékben hozzájárul. Itt mellékelünk egy csekély összeget, s kérjük, hogy küldjék a lapot'. Köszönjük — Szeretettel,

Columbus, Ohio Lukács Mária & Tibor

SZERESSÜK EGYMÁST. GYEREKEK . . .

ITT-OTTnak: Előttem él az angyalföldi tér, mely sokáig volt "nevelőm." Nevelt jóra, rosszra, nevelt az ELETre. Elsorolhatnék nektek neveket és eseményeket tanulságképpen, de ezek mind érdektelenek. Egy dolog a lényeg, a summája mindennek: ez a tér sok vita, verekedés szinhelye, egy bázis volt a környék tizenéveseinek. Egy fórum, ahol mindenkinek lehetett szabad akarata, s az életről alkotott véleményünk apró eltérésektől eltekintve ugyanaz volt. Akik tegnap verekedtek, ma kibékültek, akik ma vitatkoztak, azok a következő nap már passzolták egymásnak a focit, elfeledve minden nézeteltérést. Ez volt az én terem, a mi terünk.

S mivel az életben minden ismétlődik, minden hasonlit valami másra, jöjjön a hasonlat'.

ITT-OTTS Egy fórum, ahol találkozunk, vitatkozunk, kibékülünk, alapjában véve barátok vagyunk akkor is, ha szapuljuk egymást, mert az alapvető nézeteink ugyanazok, s jön a HOLNAP, amikor minden rendbe fog^jönni. Ne.m a focit rugjuk, hanem keressük tovább az UTAT egymás felé és egy CÉL felé, ahol mint egy hegycsúcs! menedékházban összetalálkozhatunk mindnyájan. Mindnyájan, akik különböző utakon igyekeztünk oda s hogy a zászlót ki tűzi ki, az mellékes. Lényeg az, hogy háromszinü legyen: piros-fehér—zöld. A menedékház neve: "Szabad Magyarország," avagy "A magyarság boldogabb jövője."

Hiszem, hogy oda fogunk érni, s akkor már felesleges lesz vitatni: ki, melyik utón jött, mert aki odaér, az mind jó utón járt.

A hasonlat után pedig a JELEN' Téma: Debreceni Anyanyelvi Konferencia. Szereplők: dr. Pogány András, Tollas Tibor, Stirling György, Soós József.

Kedves Barátaim! Ti mindannyian jártok egy utat, s bizonyosan meg vagytok győződve arról, hogy az utatok egyenesen vezet a cél felé, s az egyetlen helyes ut. Ezért ostorozzátok, Ítélitek el azokat, akik a szomszéd ösvényen igyekeznek elérni ugyanazt a célt. Vajon mi ez a sárdobálás? Szük'látókörüség, irigység, személyi ellentét, vagy ki tudja mií ?

Mondd, Tibor, a Fekete Könyv ármányháboruja nem volt elég mély tanulság neked? Vagy talán abból tanultad meg a technikáját egy ember erkölcsi megsemmisítésének? /T.T. válaszát E-B. ,1.-nek lásd fenn a 17-18. olda'lakon--SzerkA7 Nem korrekt eljárás. Az ITT-OTT nyilvánosan kiállt érted hasonló vádaskodás ellenében, hogyan fogod viszonozni ezt? Nyújts kezet a "debreceni zarándokok"-nak — ha nem ma, akkor holnap. Ha a

29