Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-09-01 / 7. szám

a kis ütést simogatásnak véli. Továbbá Közlöm Veled, hogy nem "másodkézből és tudatlanul" Írtamba lövészekről, írásomat saját tapasztalataimra alapoztam és nem azért Írtam, mert "bedőltem a szélsőséges a'larmista 'tarkólövészekről' irt rémmeséknek," Biztositlak, hogy sohasem olvastam a lövészekről semmit, sem jót, sem rosszat, sem kétes sem pedig kétségtelen forrásból. Különben is, ha átolvasod januárig cikkemet, látod, hogy én nem a 'lövészekről általában, hanem a vezetőségről irtam. A "központi" és "helyi" parancsnokságok tagjairól, kik közül sokat személyesen ismerek? Azt egy percig sem vitatom, hogy ők egy bizonyos számú (a pontos szám vita tárgyai fiatal magyart maguk köré gyűjtöttek, akik lelkesen teszik, amit tesznek. Es igazad van, ez is egy egység. Egy Magyar Egység. De — magad is bevallóds "a cél eléréséhez kel'l (?) a ’mese keret’ és a kalandos és izgalmas sport, ami megadja a magyar élményvilágot." Kell. mondod, és igazad van. Mert ha a vezetők őszintén a ’tagság’ elé tárnák titkos álmukat, kétlem, hogy a fiatalok közül sokan osztoznának azokban a.z álmokban. Mert hogy álmodnak, az kétségtelen. Hidd el nekem. En, mint "nem-tag" ismerem őket és álmaikat, mivel sokkal jövök össze társadalmilag. Hajdanában én is büszkén viseltem a Magyar Királyi Hadsereg egyenruháját . . . de én a háború végeztével LESZERELTEM, testben, lélekben, uniformisban és szellemben — mig ők nem. (Lásd az időnkénti tábornoki előléptetésekről közölt híreket és szertartásokat.) Es ez a kár. Mert mennyivel szebb ‘lenne ha energiájukat, tehetségüket és pénzüket egy reálisabb cél érdekében áldoznák. Ezért is tértem ki rájuk januári cikkemben, mert reméltem és remélem, hogy lesznek olyanok, akik átállnak a realistákhoz. Hidd el, szükség van rájuk, mert mindenek ellenére igen értékes magyarok? Nem sérteni akartam, csupán az én meglátásom közöltem Veletek. Különben is már feleltem önmagámnak az ITTOTT májusi számában (5s59 13-16) és megvédtem az emigráns politikust, bár igaz, a Lövészeket békében hagytam. Köszönöm, hogy meghallgattál, és a nekem irt sorokat nem a gyűlölet tintájába mártott tollal Írtad. Nem engem támadtál, hanem mondanivalómmal nem értettél egyet, ami becsületedre válik és hűen követi az ITT-OTT szellemét, melyet, gondolom, mindketten igen nagyra becsülünk. Baráti szeretettel,

Nyujork

Cinikus, alias Géza A Bögöly

(Kedves Barátom, Cinibögöly! Te vagy a második, aki az ITT-OTTban a "tábornoki előléptetéseket" stb. említed. Nos, olyan vitákat már a saját fülemmel hallottam, amikor bizonyos öregurak a borospohár párájában azon kaptak össze, melyikük volna azóta már generális vagy kegyelmes ur, ha .... De az igazat megvallva, én részemről sehol nem olvastam -- a hazai sajtó olykori gúnyolódásaitól eltekintve —, hogy ilyen előléptetések komolyan megtörténtek volna. Bár fel tudom tételezni, hogy igazad van, mégis arra kérnélek — s egyben kérném minden olvasónkat — küldjétek konkrét dokumentációs bizonyítékot legalább egy ilyen esetről. Az ITT-OTT szelleme azt is megkívánja, hogy még szatírát is csak felelősségteljesen írjunk. —éji)

KEDVES ITT-OTTS

Lapod kedves vendég, szeretettel várom,

Sokszor örömet hoz, sokszor meg bánkódom. Merthogy sok magyar él szétszórtan, szerényen, Mégsem tud megférni kettő egy gyékényen.

19