Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-06-01 / 6. szám

A nagyobb, végzetesebb baj az öreg krapekokkal van, és nem a "nagymamákkal'." Az öreg magyar férfiak már útban vannak és egyre "utabban" lesznek. Nem tudunk mit kezdeni velük, már éppen nincsenek kézre'. Nem "Kandy Andy"-ki

Koruk alapján már nem mehetnek túlórázni, ha nekünk autó kellene és nem tudnak belesegiteni abba a telekbe (eszpresszóba, egység-lakásba, bútorba, hangos-kép gépezetbe,szőnyegbe, életszinvonalba) melyet pedig feltétlenül meg kell vennünk, mert még a bolondnak is duplán megéri í

Ha kifogy a benzin azzautónkból, a dollár (márka, schilling, peso, frank, font, i-yen,vagy o-yan) a zsebünkből, már nem tud (mert nem képes, nem birja "nyállal") gyorssegélyként 12-20 dollárt "bedobni" érdekünkben.

Az autóját már régen odaadta nekünk (mert az autótartás részünkre "társadalmi muszáj," emellett csak a parasztok járnak gyalog itt Nyugaton'.), feltűnően magas életbiztositást kötött javunkra (és ezt még mindig ő fizetgeti a biztositó társaságnál) és minden ingó- és ingatlan vagyonáról már végrendelkezett érdekünkben.

(No, nem azért, . .dehogy'. Isten őrizz, Isten ne adja, de az ember soha nem tudhatja a papa korában, mikor kaphat hirtelen szívrohamot, agyvizenyőre, vagy vízfejűségre úgy is már tizenöt esztendeje felismerhető jeleket mutat, és sokkal simább az eset, ha van egy kis végrendelet, az ő korában')

Ezért sokkal jobb, ha az öreg férfi simán és az örömtől viháncolva elhúz valami vidéki kunyhóba (ott nem fertőzött a levegő, nincsen benzin-gáz és zaj se akad:) vagy az Öregek Otthonába. (A nyugdija éppen futja és mi kell már más egy ilyen vén ürgének?:).

Nincsen láb alatt,. .nem vitatkozik velünk, . .nem figyelmeztet vagy int bennünket, és főleg, nem beszél bele abba, amihez nem ért' Meg gyógy-konyhát^is kell ennie (diéta) és itt-ott velünk akar eljönni szórakozni' Hát, nem borzasztó?' . . .

Sokkal megértőbbek és türelmesebbek vagyunk az öreg asszonyok terén. Ez nem Ödipusz-kompleksz,vagy anya-és nő-tisztelet, (véleményem szerint) csak, kimondott és érdeknélküli szivjóság részünkrőli

A nagymama, nagynéni, a Gizi Néni, vagy a Málcsi Tante ugyanis kitünően főz (amit mi nem tudunk és soha ebben a keserű életben nem fogunk megtanulni), takarit, fényez, porol, törölget a lakásban (ami hozzánk nem való, mert nem vagyunk a környezet rabszolgája'), mos, vasal, stoopol, gombot varr fel, szab, himez, köt és vigyáz a csecsszopó vagy ^kisded gyermek.éinkre( ha van ilyen) akár a munkahelyen, . gyárbap, irodában ügyködünk, akár kikapcsolódni megyünk este a vetkőző vagy póker-masinás kultur-házakba. Ért a macskához, kutyához, szakszerűen eteti a kanárit, a kakadut, az arany-halakat, vagy azt a két kis cápát a magán—de fedett—uszodánkban.

Bármilyen későn érünk haza mindig otthon találjuk őket, mindig számíthatunk ^a segítségükre, akár^gyors-kávét kell főzni reggeli fél háromkor, akár hidegvizes borogatást kivánunk a Bourbon vagy Bacardi túlhajtott élvezete után.

Szeretnek bennünket, akár milyen érdektelenek,hidegek, kihasználók vagy komiszak vagyunk velük szemben. Mi is birjuk őket, mert.... cselédet tartani sokkal többe kerülne és be sem férne a lakásba'.

Hát, úgy gorombán felvázolva, ez lenne az általános háttér!

Nagyon természetes, hogy súlyosbító körülmények is vannak jeleni Akad olyan öreg ürge, aki ragaszkodik a régi (vagy az uj) cimeihez, rangjához, büszke még mindig arra, hogy magyar.

A magyar emigrációban nem játszik huligán individiumot, Hiooyszuperboyt, hanem egyesületekbe is belép, ahol—Istenem, nem a mi"hi23