Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-06-01 / 6. szám
két? Igen, de enélkül semmire sem megyünk. Az emigráció huszonöt évet töltött lázas tevékenységben és hogy hova jutottunk, azt mindnyájan tudjuk. Vannak bizonyos dolgok, amelyeket évtizedekre előre ki kell tervezni, bárhogyan is‘alakuljon Magyarország sorsa á"jövőben, nekünk számolni kell azzal, hogy a külföldi magyarság legnagyobb része nem fog hazatérni. A magyarságnak ott kell megvetnie a lábát, ahol van. Fel kell készülnie a következő huszonöt év, ötven év, száz év külföldön való eltöltésére. Itt nincs szó semmiféle jogfeladásról. Ellenkezőleg: a magyarságnak, bárhol a világon, tartós védelemre kell felkészülnie, hogy magyarságát, emberi jogait szabadon gyakorolhassa, mindenkori állampolgári kötelességeinek maradéktalan teljesítése mellett, barátaim, a következő lépés a TIÉTEK! Seaforth, Ausztrália Jobbágyi László: MAGYAR VALLÁS? Elhangzott a magyar emigrációnak szóló kiáltáss"Uj vallás kell!" A kiáltás eredetét nem ismerjük. A kiáltást magát keserű mosoly keretében nyugtázzuk. A visszhang,láthatatlan remény falak éterikus anyagáról verődik vissza. Mindenegyes echo vészit logikai hangerősségéből, majd teljesen elenyészik. Ezután pedig az intellektuális és logikai vákum realitása dominál. Totális és abszolút csönd. Ismét, a délibáb misztikuma vetiti elénk múltúnkat. Széttárt karokkal óhajt juk keblünkre ölelni. Indulunk feléje, majd rohanó lábaink hevessége megtorpan az élet realitása előtt. Eltűnt a szivárványos látomás. Körülöttünk sivárság, a Magyar Puszta. Ez a jelen realitása! Tisztában vagyunk annak a történelmi igazságnak a tényével, hogy az a nép vagy nemzet, amelyik nem tanult múltjának történéseiből, arra kárhoztatott, hogy újra éljen a jövőben. Ergo, az élet egy megismétlődő ciklusa a történelemnek, Vájjon mit tartogat a jövő bírálata számunkra? Mi a múlt tanulsága? Köteteket lehetne Írni erről a véres, könynyesen tragikus témáról. Forrásanyaga a Kárpátmedence magyar történelmének gyönyörű szomorúsága. Lényegében két alapvető történelmet formáló erőt említhetünk meg. Eredete külföldi, gyakorlati véghezvitele, sajnos, otthoni. A Nyugat előtt való "hasra esés" és a keresztény vallás. Hasra estünk a Nyugat púderes parókái, harisnyái, bugyogói.és csattos cipői előtt. Azt viszont figyelrhen;; kivül hagytuk, hogyezrmem' nekünk való divat, de mindenek!elett IDEGEN! Megfigyelésünket,befolyásolta az a hazug máz és pomna, ami egyben eltakarta a parókák alatt tanyázó tetvek ármádiáját, a szénség taoaszok alatt lévő gennyes kiütéseit a vérbajnak, a harisnyák alatti piszok réteget, a csattos cinok bütykeit és korcs viselőit. Enitészeti alkotásaik előtt ámultunk, de nem vettük észre a "de facto" trágyadombot a konyha ablak alatt. Megcsodáltuk művészetüket, zenéjüket és irodalmukat klasszikusnak tituláltuk. Magyarul beszélni derogáló volt. "Főuraink" előtt viszont nem kristályosodott ki a realitás iróniája, hogy Shakespeare-t lehetett magyar fordításban olvasni, de Arany csodálatosan gazdag nyelvét még nem voltak képesek semmilyen idegen nyelvre lefordítani. Szintén nem döbbentek rá annak a tényére, hogy mindez a magyar hősök vérével öntözött és a magyar hősiesség ár19
