Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-05-01 / 5. szám
ra, hogy ezt a versemet közölnéd az újságban. Természetesen az újság fenntartásához én is hozzájárulok. Köszönöm szénen. Tisztelettel, Csikágó Kovács Kálmán íme a versi A koldus Ne szólj, hisz beszélni úgyse tudsz, he nézd, hisz úgyse láthatod, ne halld mások könnyes zokogását, hisz nem tudsz mást, csak bottal a kézben, kopogtatva kövezetét, bukdácsolva félten lépegetni, és néha elfáradva egy utcasarkon leülni és rongyos kalapod kezedben tartani . . . Koldulni, koldulni, koldulni, szól a harang, és kegyes, hivő emberek megszánnak, mint egy kóbor kutyát, és néhány fillért ejtenek rongyos kalapodba s tovább mennek, igen, sirsz, mert nem tudsz szólni, az égbe kiáltani, csak egy szót, azt, hogy! irgalom; Nem, nem hallgat meg senki, észre se vesznek. Mit számit az élet sodrásában egy párszáz félhalott koldus. Kedves ITT-OTT'. JCöszönetemet fejezem ki az értékes lapért. Élvezettel olvasom. Úgy érzem, hogy ITT-OTT kifejlődhet egy havi lappá a közel jövőben, mert jó kezekben van. Itt küldök egy parányi anyagot a mi munkánkból. Ha használható, szivesen adom közlésre. Buffalo Kedves Barátunk. Az anyag kitűnő, (Nt.) Kántor Pál West Side Hungarian Ref. Church a továbbiakat várjuk! —éji 35
