Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-05-01 / 5. szám
Ami engem illet, a sok rágalmazó szóbeszéd ellenére is, szeretek tiszta vizet tölteni a pohárba. íme, a tiszta vizs 1) Nemzeti gondolkodású (nacionalista) magyar vagyok. Magánszótáram szerint ez azt jelenti, hogy csak annyira vagyok EMBER, amennyire MAGYAR lehetek. (Ha Isten nem igy kivánta volna,^ nem teremtett volna magyarnak.) Azt jelenti továbbá, hogy hitem és meggyőződésem szerint a magyar nemzetnek elsőszülöttségi jussa van a Károátok medencéjéhez. 2) Nem érkelel sem a szocializmus, sem a demokrácia, sem^semmi egyéb ember-gyártottá elmélet. Minden elmélet annyit ér csupán, amennyire egységbe tudja kovácsolni egymás szeretetében a magyar nemzetet. 3) ^Vallom azt, hogy idegen hatalmaknak nincs keresnivalójuk Magyarországon, semmiféle formában vagy ürügy alatt. 4) Csakis olyan magyar kormányt vagyok hajlandó elismerni jogos kormánynak és csakis olyan Magyarországot SZABAD Magyarországnak, melyet a magyar nép termel ki önmagának, teljesen függetlenül, minden idegen behatás nélkül, minden politikai árnyalatot szabadon megnyilatkoztató szabad választások során. Amig ez meg nem történik, addig számomra rabnemzet a magyar és elnyomott ország az ország. Még csak azt sem mondhatom, hogy "sajnálom ha vannak, akiknek álláspontom nem tetszik." Mert nem sajnálom. Viszont elismerem, hogy joguk van nemtetszésüket kifejezni, mint ahogy nekem is jogom van arra, hogy megbélyegezzem mások elfogult és egyoldalú álláspontját. Személyemet illetően elsősorban és utolsósorban is iró vagyok. Magyar iró, még pedig erdélyi magyar iró. Nem az én hibám ha olyan világban élünk, hogy ez egyúttal "politizálást" is jelent. Már maga a tény, hogy magyarnak születtem hatvannégy évvel ezelőtt, méghozzá Erdélyben, politikai cselekedet volt. ^Nem az én hibám az sem, hogy itt Amerikában "szervező," "kiadó," "izgága kritizáló" és Isten tudja csak még mi egyéb lettem. Számüzöttségem első tizenöt esztendejét azzal töltöttem el, hogy vártam. Vártam arra, hogy a "hivatalos" és "hivatott" magyar szervezők megszervezzék végre az amerikai magyar egységet, az amerikai magyar könyvkiadást, az angol nyelvű magyar könyvkiadást, stb. Mikor erre nem^mutatkozott hajlandóság senkiben sem, hozzákezdtem magam. Sok hibát elkövettem, az bizonyos. Nem az én mesterségem volt. Munkám azonban fölébresztette az alvókat és ha csak irigységből is, ha mindössze csak azért, hogy engem gyöngítsenek vele, egyszerre itt is, ott is elkezdtek könyveket kiadni hozzáértő magyarok. Egyszerre rádöbbentek mások^is arra, hogy addig nem ismerhetnek meg bennünket az angolszász népek, amig mi nem ismertetjük meg magunkat velők. Ha azt akarjuk, hogy^mondanivalónkat tudomásul vegye a világ, akkor el kell mondjuk azt, érthető nyelven. Amit akartam, elértem tehát és nem fontos,^ hogy ki végzi ^el a munkát, én, vagy más. Fontos az, hogy valaki elvégezze s hogy jól, helyesen és az igazságnak megfelelően. Az Amerikai Magyar Szépmives Czéh mindaddig, amig létezik, rendelkezésiekre áll, fiatal magyarok. Ha jól irtok és igazat, könyveiteket örömmel kiadjuk. Végülis köszönöm, hogy munkátokkal újra megerősítettétek már-már csüggedő hitemet egy megérdemelten szebb magyar jövőben! Astor Park, Fia. V/ass Albert 30
