Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-01-01 / 1. szám
gi és erkölcsi tökével készen állanak. Az alapítók, az építők csodákat müveitek. Áldja meg őket érte az Isten. Most jön az ifjúság, az ő kezükben a szellem, a tudomány, a kultúra, az igazság propagálásának hatalmas fegyverei varinak, Hogy azonban el ne vesszen amit, alkottunk, egy hatalmas összefogásra van szükségünk, amelyben még mindig szentül hiszek, hogy egyházi, egyesületi és közéleti vonalon el fog jönni egyszer, mert csak igy vihetjük győzelemre közös ügyünket. támogathatjuk ifjainkat hivatásuk betöltésében. Meg vagyok győződve, hogy mint a múltban, úgy a jövőben is közös nagy^ügyeinkben együtt fogunk munkálkodni. Ezek közül különösen kettőt kötök a telketekre. Az egyik az Amerikai Magyar Szövetség, ez a Szövetség jár el a legmagasabb helyeken úgy az itteni, mint az óhazai népünk ügyében. A másik a magyar sajtó támogatása és megmentése, amelynek segítsége nélkül ezeket az intézményeket soha sem lettünk volna képesek fe'lepiteni. Az amerikai magyar sajtó komoly válságon megy át, legyünk a segítségére. Mióta a Református Egyesület vezetését átvettem, Elnökötökkel, igazgatóságotok tagjaival soha semmi nézeteltérés vagy harcunk nem volt, s ezt a viszonyt kívánjuk a jövőben is fenntartani, a szép és sima együttmunkálkodást s megértést. Végezetül amit hivatalos lapunkban is Írtam, az egész amerikai magyarság szeme rajtatok van. Határozataitok, döntéseitek az egész magyar közéletre döntő befolyással lehetnek. Tisztikarunk teljes számmal vesz részt közgyűlésetekens Eszenyi László ellenőrünk, Szentmiklóssy Pál pénztárosunk és Szüch William igazgatónk és a magam, mint országos titkárunk személyében. Egyesületünk tisztikarának, igazgatóságának és egész tagságának a nevében testvéri szeretettel köszöntünk Benneteket és kívánjuk munkátokra a mindenható Isten leggazdagabb áldását. Washington, D.C., Dr. Béky Zoltán, elnök FÖLTÁMAD ERDÉLY Halottak között, a vert hadakkal jöttem, hazám fölött véresen szállt a hold, a napnak éjsötét, rut árnya volt. Tört gépek és katonák álltak mögöttem. Sírtak a fák, megvonaglottak a hegyek, őszi szél karmolta az ég arcát, a csillagokat felhők takarták, futottak és sárba rogytak az emberek. Nagy halottig Erdély feküdt a ravatalon, vezérek kockáztak sorsa fölött, csak mi tudtukí a múlt összetörött. Papok, székelyek, katonák, álltunk haton. Krisztusra esküdtünk mi azon a napon, a hegyekre s mind a négy folyóra, bölcsőre és sírra, koporsóra, hogy föltárnád Erdély újra egy hajnalon. 18 Flórián Tibor Englewood, N.J.
