Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-05-01 / 5. szám
Soltay Mária és László: FÖLDÉDESANYÁM Az elmúlt években különösen divatos témává^vált a magyarországi kulturkapcsolatok kérdése, sok nró és kontra vitát láttunk és^hallottunk. Nagyon nehéz ilyen ügyben megtalálni a helyes utat és sokan érthető aggodalommal és óvatossággal mérlegelik a helyzetet. De sajnálattal tudomásul kell venni, hogy vannak köztünk egyesek^ akik a civilizált és demokratikus módszereket elvetve, esetleg vezető szerepüket is kihasználva, saját, személyi álláspontjukat és érdekeiket próbálják a magyarságra_ráerőszakolni. Az alábbi cikk egy torontói újságban jelent meg /Magyar Élet, ápr. 15—szerk.7# de szerintünk tipikus az "emigrációra" általában: 'Kulturkapcsolat*—maszk nélkül A tavasz beköszöntésével a hazai kommunista kormányzat az akciók egész sorát inditotta be régi terve: a külföldi magyarságmegosztása és felszámolása érdekében. ^Ujra 'anyanyelvi konferencia' lesz a nyáron otthon, az ifjaink számára ingyen táborozásokat hirdetnek Magyarországon, jónevü hazai művészek, irók, költők kanadai és amerikai körútját szervezik és jönnek a tankönyvek garmadával otthonról._ A cél ugyanaz maradt, mint eddig: megosztani a magyar emigráció amugyis gyengelábon álló egységét, propagálni a magyar kommunista rendszer 'liberalizálódását' külföldön és közben—természetesen—a nyugati kemény valuta szerzése se megvetendő mellékcél. Laounk hasábjain már számtalanszor leszögeztük az elveket a 'dialógussal' kaocsolatban, amely a kölcsönösség ^alapján kell, hogy létrejöjjön. A kölcsönösség elvét aKadárrezsim nem fogadta el. Nem is fogadhatták el, amig egész politikájuk, minden tettük, egész létük Moszkvától függ. Ne tápláljanak tehát illúziókat a jóhiszemüek: mindaddig megegyezés a hazai kommunista rendszerrel nem lesz és nem is lehet, —még kultur téren sem--amig Magyarország szovjet megszállás alatt van S A hazai kommunista rendszer a mi megkérdezésünk nélkül küldi az előadókat, művészeket, Írókat, költőket—de a külföldön élő magyar művészt, irodalmárt csak azt fogadnak, akik nekik tetszenek. Hogy nedig, kik tetszenek a hazai 'elvtársaknak'? Természetesen a behódolok, az árulók, vagy a megtévesztettek, akik elfelejtették 19^8 és főleg 1956 nagy tanulságát: a kommunista szóban, Ígéretben hinni nem lehet í A^kommunista kormányzat által kiküldött írókról, művészekről és költőkről meg fenntartjuk az elvet: aki ma, legyen bár kommunista eszméktől meg nem fertőzött, tiszta múltú személy, de aki Nyugaton bármilyen minőségben, hivatalos vagy félhivatalos küldöttként jelentkezik, az önmagát akarva-nemakarva a hazai kommunista rendszer rendelkezésére bocsátja. Tehát öntudatlanul is a kommunista propaganda eszközévé válikí Megjelentek Toronto utcáin azok a hirdetések, amelyeket nemrég 'Postakürtünkben' előre jeleztünk, s amelyek Jancsó 5
