Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)
1972-04-01 / 4. szám
szobába." Ó, milyen régnemlátott, kedves tárgyak1. Tulipántos láda, sublód, elnémult ébresztőóra . . . kalendárium, ócska fényképek a légypettyes rámákban . . . hófehér szoba . . . bevilágítja a kinti hótakaró . . . mint egykor, Karácsony napján, .harminc'’*- évvel* ezelőtt .... Ott állott a rokonai között. Ott volt Boldizsár, az öccse, meg a sógornő, Eszti néni is. Mert néni lett már abból is, régen volt fiatal menyecske. Szinte jól esett a búbos kemence melegében megfüttözni magát. Előkerült a jófajta fenyőviz is. Borókából főzik ezt a finom pálinkát, mely hamar belebizsereg az embernek minden porcikájába.--Hát a kisunokák?—kérdezte Ábel, miután megtörölte a bajuszát az első pohár után. —Azok biz kint vannak a futballmeccsen, mert most ippen Mátisfalvával játszanak a Dévisz Köpért—magyarázta Boldizsár. —Köll es a szórakozás a gyeröknek és a meccset is jobb ám személyesen nézni a kempen, vagyishogy a pályán, mint a tiviben, azazhogy a televízióban. Ausztráliai Á.bel bácsi csak elcsodálkozott. Hát milyen nyelven beszélnek ezek? Dévisz Köp? Televízió? Futball? Ez meg^tán valami angol nyelv lehet, amit Claytonban sem hallott talán. Háthogy igy megfertőzték ezt a gyönyörűséges magyar nyelvet, a sujj egye meg a kultúrát 5 —Hijjnye, a nemjóját!—káromkodta el magát. —Hát tik mán magyarul se tudtok beszélni?! —Hájszen magyarul beszélünk mü es! Tán elszokott kend tüle abban az Ausztráliában?—kérdezte Eszti néni. —Én-e? Dejszen én ott es csak magyarul beszélek, gaddem! Hát ilyet mondasz te nékem, te bladi basztet, mikor én egy szót se tanultam meg angolul?! Merthogy magyar maradtam! Én csak magyarul beszélek odaát napvást, már három évtizede! Bia, én hirtelenjében azt sem tudom megmondani, hogyan mondják angolul a futballt. Ezt tényleg nem tudta, de szerencsére segitség érkezett; —Szakkernek!—vágta ki magyarázóan a kis Rozika, ki éppen babájával játszott, melyet tegnap kapott negyedik születésnapjára. —Hát aztán, Ábel bácsi, maga nem szokott odaát futballmeccsre járni? Vagy tán még azt se tudja kend, hogy a múlt héten a Juventus 3:2-re verte meg a Poloniát? Ábel bácsi csak nézett, nézett maga elé .... Szakker? Juventus? Polonia? Mi az istenverése lehet ez? Tán valami ánglius szavak ezek es . . .. Igaz, honnan ösmerné őket, amikor Clayton jónéhány májlra van Melbörntöl .... Ott tán tudják .... E pillanatban belépett másik húga, Lidi is. Bizony, az is nagy szeretettel ölelte-csókolta régnemlátott külföldi bátyját. Szemeinek sürü könnyét kötőjébe törölte a meghatódottságtól. Pedig tán ugyanaz a régi ruha lehetett rajta most is, mint harminc évvel ezelőtt. Örömkönnyeivel küzdve kérdezte;--Hát te es megjövél, Ábel? De jól megemberesedtél, __ Istennek hála. Deinem sokat^irtál magadról, lelkem. How are you, Ábel? Szegény Barkó Ábel csak bámult, csak elnémult . . . még a szive is elfacsarodott. Vagyhát milyen nyelven beszélnek az ő ősi családi rokonyjai? Külföldiek lettek. . .. Magába fojtotta minden keserűségét, minden csalódását. Öccse, Boldizsár, látva világlátott bátyja rossz hangulatát, újra fenyővizet töltött s vidáman koccintott; —Csirió, Ábel! Isten hozott, nem vagy te ló, az búsuljon, mert nagy a feje! Szegény Ábel pedig lenyelte a következő pohár fenyővizet is. 17
