Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-04-01 / 4. szám

Éltető J. Lajos: '

ÉS MI AZ A MAGYAR VALLÁS?

Hónapok óta íróasztalomon hever egy levél, melyet Európából irt Körünknek egyik tagja, "hogy minden bántó szándék nélkül, sót a legmélyebb tisztelettel" felhívja figyelmemet "egyes szempontokra" a magyar vallás kérdésével kapcsolatban. A levél "privé," s Írójának azon óhaját, hogy ne publikáljuk, tiszteletben tartom; mégis úgy érzem azonban, hogy hasznos és illő, ha a benne felvetett pontok közül a legfontosabbakkal nyíltan foglalkozom, annak ellenére, hogy a sorokban ez áll? "Nem vitát akarok indítani .... Tudom azt is, hogy Ön . . . gondolataimra megfelelő választ is tud adni. Én azt szeretném, ha tehetsége és a magyar közösség érdekében legyőzné önmagát és abbahagyná a meddő játékot egy szép, tiszteletreméltó, de pillanatnyilag nem aktuális gondolattal."

^Személyes vitát nem akarok én sem indítani. A dolos; azonban úgy áll, hogy még ha nem is volna meggyőződésem, hogy e kérdés nem játék és hogy nagyonis aktuális, akkoris a nyílt vita elkerülésére már késő. Nem könnyelműen, de higgadt megfontoltsággal foglalkozunk többen a magyar vallás gondolatkörével jó ideje már, teljes felelősségtudattal; nem volna tehát helyes, ha az ellenvéleményeket figyelmen kívül hagynánk. De a barátunk által felhozott pontokkal különösen azért kívánatos foglalkoznunk, mert elvetve már ezelőtt is felmerültek a téma kapcsán. Levelünk szerzőjének érdeme, hogy (Pogány Andráshoz hasonlóan--l. ITT-OTT ^*5-6, 21kk) értelmesen tömöríti

ellenvetéseit—melyek tehát nem az Övéi csupán, hanem sokakéi, akik jóindulatuan de fejcsóválva követték mindeddige gondolat fejlődését— s igy alkalmat ad egyes részletkérdéseknek a tisztázására.

1) "Nem egyoldalú megállapítás részemről, nem ellentmondás vagy vitakeresés," olvasom, "hanem egyszerű tény, hogy minden ujvallásalanitás vagy arra való kezdeményezés anakronizmus ebben a korban." E mondat finom megfogalmazása annak, amit egyesek mosollyal vagy kacajjal intéznek el. Nos, ezzel a megállapítással egyetértek. Egyetértek vele, mert tudom, hogyan gondolkozik mosolygó barátom. Tudom, hogy még a 20. század nyugateurópai civilizációjában nevelkedett egyén sem képes, általában, megszabadulni a judeo-keresztény gondolatvilág fogalmaitól, képleteitől akkor, ha a vallás szó felmerül. Hadd idézzem saját magamat! "Amikor vallásról beszélünk, többnyire az általunk megszokott, hagyományos képekben és képletekben gondolkozunk. Aszerint, hogyan nevelkedtünk, más és más e szónak az érzéki, érzelmi és értelmi tartalma számunkra" (ITT-OTT ^-:9-10,4) .Vagyis! egy vallást keletkezőére, tartalmára és praxisára nézve csak a megszokott, általunk ismert vallásokhoz hasonlónak tudjuk általában elképzelni. Ilyen formán pedig én vagyok az első, aki megmosolygom a korunkbeli uj "vallásokat," legyenek azok akár a judeo-keresztény vagy judeo-muzulmán rendszerben gyökerező elhajlások(mormonok,tanuk, bahaiosok, fekete muzulmánok), akár neo-orientalista, rituális szekták. Egyetemünkön pl. elég erősen működnek az utóbbiak, s bizony mosolyog az^ember, amikor látja, hogy gazdag szidóifjak kopaszon, sárga lepedőben, csengőrázva kéregetnek a Hara Krisna dallamára (bár ugyanakkor elgondolkodtató tünemény s mosolyom olykor fájós, mert sajnálom őket).

Hogy mi nem ilyesmiről beszélünk, nem győzzük eleget hangoztatni. Nem keresztény neoreformációt akarunk végrehajtani a magyarság soraiban, ’de nem beszéltünk soha fehér lóról és táltosokról sem. Mondjuk röviden úgy, hogy egy a kereszténységen túli, valláserkölcsi lelkületű, magyar életmódot keresünk magunknak és hisszük, hogy meg

5 Á ... .

r v