Itt-Ott, 1972 (5. évfolyam, 1-10. szám)

1972-03-01 / 3. szám

KÖZMONDÁSOK

mert bádogzörejü közhely, hogy ki korán kel

álmos dolgozó (sarasaiért pokolra hajladozó)

s azé a jobb foglalkozás, aki másnak vermet ás;

s mert méregkorsó is töretlen jár a kútra,

mig a kutmérgező egyszercsak kegyesen meg nem unja;

mert mindig, mindenütt, bármerre nézel,

többre jutsz állati erővel, mint ésszel;

mert akik sázkamrás táborokkal sötétitik a világot

nagyon is szerethetik még (otthon) a virágot;

mert az Írott szavak a könyvtárakkal elégnek

és a beszélt szavak megmaradnak

bumerángként szemed közé csanó egyéni köz-bűntudatnak; mert aki lassan jár sehová sem ér el s mert kész idegbaj felcserélni a holnapi toszokot a mai kiverébbel;

mert nincs ember, ki közmondás-tükörben megláthatná magát

(elvégre olcsó húsnak anyja sem érti a szavát);

mert annak, ki vétkesek közt néma, ma már besúgó a neve

(elvégre néma gyereknek mindig is hig volt a leve)

s mert a valódi szenteknek sosincs elér eszük,

hogy maguk felé forduljon a kezük (tévedtem? a karuk?);

mert aki megoszt csak, nem tud uralkodni,

akadnak majd bolondok, akik vonakodni

fognak, ha bizonyos konorsók őrzését

úgy könyvelik el, mint egyfajta börzézést;

mert csak a sajátomon-tuli lónak sosem túrós a háta

(jobb Iában vödörbe', bal lábam csöbörbe',

gazdátlan rakéta; süvöltök körbe-körbe)

könnyröhejszivárványt hányok a világra

kezdetet sejtve túl a vég kezdetén;

KÉT PAD FÖLÖTT A SZÉK TETEJÉN

Mákkái Ádám

K a NéryzetenaTizenhárommal (19?Q)

39