Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-01-01 / 3-4. szám
MÉLYÉRTELMÜ FURNÉRLAP Elutazni annyi, mint egy kicsit meghalni—mondják a franciák. Elutazni annyi, mint egy kicsit nevetségessé tenni a kritikusokat— mondják a svédek. Ilyképpen: Öjvind Fahlström, fiatal svéd festőművész megtudta, hogy a Svéd Királyi Képzőművészeti Akadémia kiá'llitást rendez az un. "ösztönösök" müveiből. Fahlströmöt az ösztönösök kizárták maguk közül, mert stilusát nem tartották elég ösztönösnek. A festő mégis úgy döntött, hogy részt vesz a kiállításon. Kiválasztott két képet és gondosan becsomagolva elvitte az Akadémiára.^ Utána, mint aki jól végezte dolgát, kiment a Broma repülőtérre és beült egy Olaszországba induló gépbe. Néhány nap múlva Öjvind Fahlström napbarnitott arccal visszatért Stockholmba. Első útja a kiállításra vezetett. Kiváncsi volt kollégái képeire is, de elsősorban saját müvei érdekelték. Annál is inkább, mert a katalógus szerint, a zsűri mind a két képet elfogadta. Büszkeségtől dobogó szivvel lépett a terembe. A büszkeség érzése a következő pillanatban megcsappant s majdhogy elállt a szívdobogása is. A falon függő két kép közül csak az egyik volt az övé. A másik nem. Illetve: a másik nem is volt kép, csupán egy vékony furnérlap, telve összevissza huzigált, különböző szinü ecsetnyommal. Fahlström ezen nem csodálkozott. Jól emlékezett arra, hogy festés közben ezen a furnérlapon próbálgatta ki ecsetjeit. Hogy került ez a lap a kiállításra? A fiatal festő dühösen rohant a rendezőséghez. Itt aztán perceken belül fény derült a rejtélyre. Fahlström, hogy a kiállításra benyújtott képeit megóvja az esetleges rongálástól, a két festmény közé helyezte az összemázolt furnérlapot. A képeket osztályozó tisztviselők azt hitték, hogy Fahlström három képet nyújtott be s igy mind a hármat odavitték a zsűri elé. A zsűri alapos megfontolás után úgy találta, hogy az egyik kép nem üti meg a mértéket. Azt eltanácsolták. Kettőt azonban kiállitandónak Ítéltek: az egyik festményt—és az összecsomagolt furnérlapot. A különleges műalkotás sokaknak feltűnt. Néhány művészeti lapban, a kiállítással foglalkozó kritikákban,a kritikusok külön kiemelték Ö. Fahlström merész ecsetkezelését, amely ezen a mesterművön érvényesül. A kiállítást látogató müértők és művészek sokatmondóan bólogattak a kép előtt s olyféléket mondtak, hogy Fah'lström e müve elgondolkoztató stiluspróbá'lkozás. Voltak, akiket oly mértékben magával ragadott a mü hangulata és kifejező ereje, hogy azt javasolták: Fahlström e merész és mély gondolatokkal teli müve kapja meg a kiállítás első diját. Ha Fahlström hosszabb időt tölt Olaszországban, talán meg is kapja az első dijat. ^ Szerencsére—jobbanmondva az Akadémia és a kritikusok szerencséjére—idejében visszatért és igy sürü bocsánatkérések közepette levették a "mélyértelmü furnérlapot" a falról. Fahlströmnek azonban ez nem volt megfelelő elégtétel. A hiúságában megsértett festőt hiába kérték az Akadémia vezetői és a kritikusok arra, hogy ne hozza nyilvánosságra a tévedést, Fahlström hallani sem akart erről és a svéd sajtó beszámolt az esetről. A svéd közvélemény kacagott, a svéd kritikusok pedig vörös füllel hallgattak.--Csak a Svéd Alkotó Művészek Szövetségének elnöke jegyezte meg méla rezignációval: "Manapság annyi a kísérletezés, hogy ember legyen a talpán, aki meg tud különböztetni egy kísérletet egy tévedéstől. S ebben—legyünk tárgyilagosak—van némi igazság. (k.m.u. 1968) v.a
