Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)

1970-01-01 / 3-4. szám

zettsége legyen, hanen hogy az illető magát tovább képezze. Sőt, a legnagyobb sajtóorgánumok, mint pl. a NY Times vagy az NBC, két éves munkatapasztalat nélkül le sem engedi a pasast ülni az írógép mellé. Az ok világos? a sajtó-tag az olvasók, hallgatók és a nézők képviselője, s mint^kívülálló kell, hogy szemléljen minden eseményt, függetlenül személyes nézeteitől, érzelmeitől. S kötelessége a történteket visszajelenteni, személyi érzelmeitől függetlenül. Persze, mivel emberről és nem tárgyról van szó, az optimumot elérni lehetetlen. Minden jelentésre érdemes esemény emberek körül forog. Emberekről szól, emberek által van jelentve, írva, emberek számára, és tévedni viszont emberi dolog. Éppen ezért, hogy a tévedések számát csökkentsük és biztosítsuk a lehető leghidegebb tárgyilagosságot, mielőtt egy hir-iró vagy riporter terméke napvilágot lát, egy felelős szerkesztő annak minden sorát a lehető legnagyobb óvatossággal fésüli át a szakma sürü-fésüjével.

Hát ime az én elmém futtatása. Tudom, termékem nagyrésze (vagy tán mind?) jobbára a közismert tények ismétlése. Azonban bátorított az a remény, hogy talán lesznek olyanok, akiket gondolkodásra késztetek. Amint fentebb említettem, nem tanulmányt óhajtottam írni, mégcsak nem is dolgozatot. Csupán egy-két nyilvánvaló tényt akartam papírra vetni.

Természetesen a fentiek az alapelvek egyszerű formája, melyek a sajtó bibliájának csupán egy-két sorát képezik. Parancsaink száma nem tiz, hanem sokszor tiz. Különösen nekünk, televíziósoknak. Lehetetlen-és szükségtelen—lett volna mindent itt leírni, egy ültömben.

Továbbá remélem, nem keltettem azt a benyomást, hogy a sajtó tagjai tökéletesek, kritikán felül állnak és talán mégcsak nem is szeretik a kritikát. Szó sincs róla! Misem áll távolabb tőlem! Emberek vagyunk, sok függ az egyéntől . . . ergo ... mi sem vagyunk hibátlanok, még ha fel is találtuk a spanyolviaszt.

Még csak arra szeretném kérni mindazokat, akiket ez illet, hogy hasonlítsák össze az itteni (amerikai) sajtót a világ bármely más hasonjószágávalJ kérdezzék meg önmagukból, hogy mi lenne, ha a sajtó nem lenne szabad? Különösen a mai, komplikált világban. Vagy ha egyik-másik politikai párt vagy egyéb érdekközösség kaparintaná kezébe és diktálná a "párt-vonalat"?! Még a gondolat is elrettentő. Különösen nekünk, akiknek húsz évig az volt a fő sportunk, hogy a napi Szabad Nép félórákat elblicceljük. Nahát.

Tisztelet mindenkinek, még azoknak is, akik nem értenek velem egyet . . .

Nyujork , - - -ISMERJEK MEG EGYMÁST A FIATALOK

Egyszerű és külön bizonyításra nem is szoruló vélemény, hogy a magyar 'lélekszigetek fennmaradása külföldön elsősorban attól függ, vajon az itté’lők hány nemzedéken át tud ják megőrizni magyarságukat?

Ha a magyar fiatalság hitvestársa szintén magyar és megfelelő magyar légkörben nevelkedett, akkor a megmaradás reménysége biztatóbb, mint mikor a magyar ifjú, vagy lány más nemzetiségből választ magának élettársat, s igy már a következő nemzedék beleolvad a befogadó ország környezetébe.

Ott, ahol magyar véreink népes településekben élnek együtt és a fiatalságnak alkalma van találkozni egymással (magyar iskolák és magyar cserkészet keretében),^ a magyarság megtartására több a remény, mint ott, ahol a magyarság szórványban él és nincs megfelelő alkalom az ismeretségre.

A clevelandi Magyar Társaságot már hosszabb ideje foglalkoztat-30