Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-01-01 / 3-4. szám
—A ladiknak a falu alsó részén köll partot érnie, tehát nekünk ide köll csalnunk a fináncokat, ha törik, ha szakad! Rágyújtott a pipára s a csutora mellől átküldött egy terebélyes füstfelhőt a Dunán, a vidáman kavargó hópehely-rengetegen keresztül. S ezt mondtat --Te Ferenc! —Tessék, Józsi bácsi.--Te tudod a magyar Himnuszt? —Az Isten áldd meg a magyart? —Azt. —Tudom. —Hát akkor fújd el, de úgy, hogy az ég is meghasadjon! S fújtam úgy, hogy—csakugyan—majdnem az ég is meghasadt örömében. Gódor József is fújta velem együtt. Addig fujtuk, mig Kocsis finánc meg Beránek finánc ott nem támadtak mellettünk. Mig a finánclaktanya börtönébe kisértek bennünket, azalatt is csak fujtuk a magyar Himnuszt. Közben lent—a falu alsó végén—Szalai Pál és Bábi ^György viszszaértek a süttői erdőből, a kicsi fenyőt felvitték a Pásztor - dombra Édes Anikóhoz, ráaggatták a tarisznyánk tartalmát, az almát, diót, mogyorót, az aranyfügét s ezüst szaloncukrot, s Anikó—mint ahogy Szalai Pál s Bábi György később elmondták nekem—nem tett egyebet, csak sirt, hangosan, és egyúttal kacagott, szintén^olyan hangosan, hogy biztosan a kisangya'lok is rácsodálkoztak az égből. Nehéz Ferenc: Csabagyöngye. Elbeszélések. Szathmáry Lajos borítólapjával. Amerikai ^Magyar írók, 1970. A szép kiá'llitásu könyv ára $5. Megrendelhető a szerzőtől: 2218 N. Lincoln Ave., Chicago, 111. 6061E, USA. Madarász Géza: A SAJTÓ NEVÉBEN Szives engedelmetekkel szeretném ezennel a szabad sajtó zászlaját ide plántálni az ITT-OTT által szolgáltatott küzdőtérre, s magamat ez eszme szerény harcosává kikiáltani. Teszem ezt pedig a következő okokból: Az Amerikában élő magyarság egy részének—no és persze az Amerikában élő amerikaiaknak is—van egy tulajdonságuk, a sajtóvadászat, ami engem roppantul bosszant. '’Sajtóvadászat" alatt az amerikai sajtó becsmérlését és rosszindulatú, alaptalan támadását értem. Bosszankodni pedig azért bosszankodom, mivel kenyerem az NBC televiziós-hirek esti főszerkesztőjeként keresem itt, New Yorkban (szaknyelven: Night City Editor) . . . ergo, a kritika személyesen is érint, s felháborodásom, úgy érzem, jogos. Node ha még nem is lennék "sajtó tag," akkor is sikra szállnék, mivel eddigmégcsak támadást láttam és hallottam, de védelmet, magyarul, nem. Pedig érdemes a sajtónkat védeni és^érte sikra szállni, mert, bár nem tökéletes, világviszonylatban mégis a legjobb—szabad, felelősségteljes és professzionista. Szükségtelennek tartom itt a támadók vádait megismételni, különösen a laikusok szidalmait szajkózni, mivel biztos vagyok benne, hogy e sorok olvasói hetente többször hallják azokat. Csupán arra szorítkozom, hogy megkérjem az^ Amerikában élő magyar homo sapienseinket, hogy mielőtt kritizálnának—gondolkodjanak. S hogy e gondolkodást elősegítsem, ajánlom alanti elmefuttatásomat, mely nem tanulmány, nem részletes válasz, és főleg pedig nem az alaposan átgondolt és racionális kritikával szembeni ellenérv. Célom 28
