Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1970-10-01 / 1-2. szám
tói is, hogy a dolgokat milyen szemszögből nézzük, Ítéljük meg. Egy öreg székely nemesi származásának dokumentumaival nem tudott mit kezdeni itt Amerikában. Nemességről, származásról beszélni a mai fiatalok előtt tiszta nevetségesség lenne. De mindent a szemétkosárba dobni mégsem akart. A kutyák, lovak származási okmányai nagyon hasznosak, megbecsültek. Hát csak az ember származása lenne semmitérő? Addig gondolkozott ezen a problémán, míg meg nem oldotta, úgy, hogy a dokumentumokat a gyermekeinek, unokáinak egy felvilágositó, magyarázó levél kíséretében adta^át, melyet az okmányokhoz csatolt. Az öreg székely levelét mellékelem, mint érdekességet, hogy a sokszor felületesen megítélt, nevetségesnek látszó dolgokat is fel lehet használni jó, építő célra, mellyel az emberekben a jellemet, erkölcsöt fejleszthetjük, s a magyarságot megerősíthetjük. Az ITT-OTT jól szerkesztett, változatos témájú, érdekes. Önbizalmatok sok van, és ezt nem kifogásolom, arra azonban vigyázzatok, hogy a mindent legjobban tudók beképzeltségének hibájába ne essetek. A mindenkivel szembeni úri hangot ismételten figyelmetekbe ajánlom. Csia József Lakewood, Ohio Kedves Csia Józsefi Engedj meg egy általános megjegyzést hozzászólásodhoz (általános, mert másokra is vonatkozik, akik e helyen Írni szoktak): úgy írsz, mintha kívülállónak éreznéd magadat, s éles különbséget teszel magad (ill. nemzedéked) és azok közt, akiket a "ti" szón értesz. Márpedig: azzal, hogy vetted a fáradságot és^felszólaltál (az anyagi adományért külön köszönet), éppúgy tagjává váltál körünknek, mint a többiek—ha Te is úgy akarod. "Belépési" követelményeinknek elvégre teljes mértékben eleget tettél. Tulajdonképpen azt szeretnénk, hogy ne is legyen "mi" és "ti," különösen a nemzedékeink között? igy elkerülhetnénk úgy az ifjúságnak néha valóban erős túlkapásait, mint az idősebbeknek olykor szintén sértően lekezelő kioktatásait (nehogy a saját hozzászólásodra értsed, de láthatod, ilyen is akad). Igaz, hogy a körnek, a lapnak, van egy szükebben vett "csoportja" is, s hogy ezek többnyire (de korántsem mind) fiatalabbak. Am ha jól megfigyeljük, ezek csak munkájuk mennyiségében válnak ki a többiek közül, s nem alkotnak semmiféle pártot--attól az egy eszméjüktől eltekintve (mely az egész lapnak és körnek egyetlen leszögezhető irányelve), hogy hiszik és vallják, hogy még a legélesebb nézeteltérések dacára is van valami, ami összeköti a magyart a magyarral, s hogy ezt a "valamit" keresnünk és ápolnunk kell. Minden más csak részletkérdéssé törpül ez elv mellett. Ka ezzel egyetértesz (és úgy látom, igen), fogadd a testvéri kezet: Isten hozott soraink közé! --éji íme az öreg székelynek a levele: Édes Gyermekeim! Származásunkat és nemességünket igazoló iratainkat, nemesi címerünk rajzát, a nagyapámtól örökölt címeres pecsétgyűrűt, az alábbiak figyelembe vételével és megszivlelésével hagyom rátok, 36