Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-09-01 / 11. szám
a külső látszatig, a felszínig puhatolóznak és soha nem-érdekelte őket valójában a tartalma és a lényege a dolognak. A huszadik század magyarja, kinek a hitvallása MAGYAR, vagy aki legalábbis őszinte érdeklődéssel, fajtája iránti szeretetből fordult e kérdéshez, soha nem a rituális, külső formaságokat boncolgatja, ^hanem ennek az^ uj hitnek. u,i vallásnak mélyében gyökerező lényegét kutatja. A véres áldozatokat mi magyarok már meghoztuk legujabbkori történelmünk utolsó ezer évében. Mi már áldoztunk Muhinál, Mohácsnál, 19^5-üen és 1956- ban Budapestnél. Mi már a Golgotát megjártuk egy jó párszor és megjáratták velünk mindazok, akik ma "szabadságharcos" köntösbe^burkolódzva még mindig a Golgotára irányítják a Magyar Nemzetet. Jóllehet egy katolikus hetilapban jól "fekszik" egy^olyan cikk, mely azt mondja, "a mi utunk a Golgotához vezet," de már éppen ideje, hogy mindazok, akik az elmúlt ezer év alatt csak golgotákat szántak a magyarságnak osztályrészül, el is jussanak oda és végleg megszűnjenek a magyarság nevében ilyen nyilatkozatokat tenni. Ez a golgotaálláspont történelmileg elavult és teljesen idejétmúlt valami. Az újjáélesztett magyar vallásnak, vagy hitnek éppen abban van a nagyszerűsége, hogy a golgotákat el akarja kerültetni a magyarsággal, kitaszítva magából azokat, akik még mindig a keresztrefeszitést szánják nekünk a feltámadás helyett. Ebben az uj hitvallásban a Nemzetnek nincs szüksége "ájtatos férfiak társaságára," de magyarságukat vallásos hitbuzgalommal valló, élő hívekre szüksége van. A Magyarok Istenében hive kell élnünk, igaz magyarokként, életünk és halálunk csakis a Magyarok Istenének a dicsőségét szolgálhatja. Nemzetünk és fajtánk fennmaradásának ez az egyetlen kritériuma, ebben rejlik a "Magyar Vallás" összes szent titka és misztikuma. Voltak és vannak, akik a fenti dogmák szerint éltek és haltak és élik ma is, gyakorlatilag a mindennapi, Istenfélő, hitbuzgó életüket. Néma külső formák, a rituális szemfényvesztések a feltétlen kellékei annak, hogy egy vallás éljen és terjedjen. Egy valóban őszinte, alapos lelkiismeretvizsgálat, az önzetlen jóindulat, a lélek mélyén rejtőző magyar, testvéri szeretet é'letrekeltése az a szikra, mely fellobbantja a magyar vallás, a magyar hitbuzgalom lángjátí A magyar vallás mindig velünk volt és élt, mi csak ráébredtünk, felismertük létezését, gyakorlati valóságát. Szerencsés kiválasztottjai vagyunk Istenünknek, akik felismertük e^HIT egyedülálló igazságait, örökérvényüségét. Vannak még októberi ünnepélyek, aho'1 mindig csak emlékezni szoktunk, de cselekedni nem. Hitünk gyakorlati megvalósításának akadálya nincs. Nem elég hinni, a hitet cselekedettel, élő szóval vallani kell. __ Október sajnos gazdag a megadott példákban. A 13 Aradi Vértanú életét adta hitéért. 56 októberének áldozatai hitvallásukért haltak meg. De mit tettünk és mit teszünk mi napjainkban, a mindennapi életünkben, hogy méltók lehessünk e vallás mártírjainak örökségére? A Budapesten kifolyt mártirvérnek elsősorban mi vagyunk a "haszonélvezői." Miért és mivel érdemeltük ki mi ezt a kiváltságot? E kiváltság kötelezettségeket rótt ránk, melyeket ha nem teljesítünk, átok és örökös pokol lesz osztályrészünk nemcsak a Magyar Vallás hittörvényei szerint, de az emberiség és a történelem törvényei szerint is. Vallásos meggyőződéssel, a próféták erejével kell hitet tennünk magyarságunk mellett minden megnyilatkozásunkban. Ez a magyarságunk hite, ez a mi hitvallásunk és ez a mi Istenünknek tetsző cselekedet. Az októberi lelkigyakorlatok alatt vizsgáljuk meg lelkiismeretünket, 22
