Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-05-01 / 7-8. szám
A második világháború korának elfajult nemzeti mozgalmai megbuktak, letörték okét, snincs az a józan magyarember, aki ezt önmagában sajnálná. A tiszta nemzeti eszme azonban tovább él bennünk is, másokban is, és ma már kétségtelen, hogy az emberi haladásnak, ^az emberi szellem fejlődésének a legnagyobb hajtóerejévé vált. Jól láthatni, milyen súlyosan tévedtek--és tévednek--mindazok, akik a világ összes bajait pusztán anyagi problémáknak vélik, akik tiszta materiális alapon akarnák megoldani a huszadik század legnagyobb, egyetemes sorskérdéseit. Ezek a csökönyös anyagelvüek nem veszik észre, vagy nem akarják beismerni még ma sem, hogy nemcsak kenyérrel él az ember, hanem lelkiekkel is; pedig ha jól megfigyeljük a mai eseményeket, kitűnik, hogy az ember ma is a lelkiekért él elsősorban, s azokért is hal meg, ha kell—és a lelkiek fontossági ranglétrájának legmagasabb fokán a nemzeti érzés, a fejlődő nemzeti eszme áll. A bajok, az igazságtalanságok, az elnyomás sohasem ^8 szelleméből, eszméjéből erednek, hanem mindig annak valamilyen irányú eltorzitásából. Magának a tiszta eszmének a tagadása ostoba vakságot jelents aki lefasisztáz minden nemzeti érzésű embert,^ nem érti ^meg az ember lényegét, nem érti meg az igazi kollektivitás szellemének a kizárhatatlan szükségességét az emberi világtársadalom egészséges fejlődésére nézve. És akik ezt a hatalmas lelki tényezőt nem veszik figyelembe,^ azokkal előbb-utóbb le fog számolni a történelem. A Szovjetunió mai formáját elsöprik saját kisebbségei, az ukrán jak, ^a baltiak és elsősorban a 100 milliónyi altáji nemzetiségek; Amerikát pedig vagy átváltoztatja vagy megbuktatja a kisebbségek kialakulása, nemzeti létjogkövetelése, ami már rég nem az osztályharcból ered, mint ahogy azt egyesek el akarják hitetni a világgal. Mi, akik 123 esztendeje március 15 szellemében élünk, érezzük, tudjuk, hogy ez a szellem, ez az eszme, győzedelmes lesz? a tiszta nemzeti eszme előbb-utóbb diadalmaskodik mindenféle elnyomás felett. Mi érezzük, tudjuk, hogy ez az eszme a leghatalmasabb társadalmi hajtóerő a világon, hogy végső győzedelme visszatarthatatlani Mindezzel persze korántsem akarnám azt a látszatot kelteni, mintha mindez csak tőlünk származna, mintha—ugymond--mi alakítottuk volna ki, valahogyan szándékosan, a nemzeti eszmét, ami még csak ezután fog igazából kifejlődni és elmélyülni a világban. Mégis úgy tűnik, mintha—történelmi kényszerből avagy Isten akaratából—minálunk nyilvánult volna meg először legelemibb,legtisztább formájában. Ennélfogva nincs mit csodálkozni azon, hogy továbbra is hivek maradunk március 15-ikéhez, s hogy eszméjét tovább akarjuk fejleszteni, elmélyíteni, elméletté alakítani s az eredeti, érzelmi alakjainál érthetőbb, élhetőbb, emberségesebb gyakorlati alapokra helyezni. De nem is csak az örökségünk teszi azt, hogy annyit foglalkozunk ezzel a kérdéssel, mostmár mint ideológiával is, az atlanti óceán mindkét partjání ugyanazok az erők^ amik 18^+8-hoz vezettek, ma még erősebben hatnak nemzetünk minden egyedére. 18^8 március 15-ikét a magyarul-élni-akarás hatalmas lelkiereje robbantotta ki, s ma ugyanez az erő hajtja elsősorban legjobbjainkat úgy Magyarországon mint az elszakított területeken, de hajt minket is, itt, a szórványainkban. Aki ebben csupán az eltűnéstől való félelem elleni reakciót látja, az nagyrészt tévedi hisz volt már idő, amikor a magyarság sokkal közelebb állott az elenyészéshez, mint ma. Nem, ez az érzés, ez az eszme ma már nem csak a fennmaradási ösztönből, hanem a lelkünk kimunkáltabb termőtalajából is sarjad: egyre tudatosabbá váló alkotó erő, mely arra ösztököl, hogy megkeressük, megteremtsük magunknak--s a magunk tapasztalatán, küzdelmén keresztül esetleg másoknak is, akikkel együtt élünk e bolygón—a nemzeti létnek korszerű, élhető formáit, azt az igazi lelki-szellemi szabadsá7
