Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)
1971-05-01 / 7-8. szám
ÉLTETŐ J. LAJOS MÁRCIUS 15.-I ÜNNEPI BESZÉDE CSIKÁGÓBAN Közkivánságra közöljük az alábbiakban Éltető J. Lajos társszerkesztőnk csikágói beszédének teljes szövegét. A beszéd vasárnap, 1971 március 14—én hangzott el a Germánia Klub dísztermében, a csikágói magyar szervezetek által együttesen megrendezett szép nemzeti ünnep keretein belül. Kedves Testvéreim’ Egy mai, erdélyi székely vicc szerint a világ legvillamositottabb országa Románia Szocialista Köztársaság. Mondják ezt pedig azért,, mert az R.Sz.K.-ban igen magas a feszültség, mert a vezetőkkel való érintkezés veszélyes—és mert az emberek mindig csak a "volt"-ról beszélnek. Testvéreim, ezt a viccet sajnos nemcsak Romániáról mondhatni el, elmondhatjuk azt mi magunkról is, a magyar emigrációról, illetőleg a magyar szétszórtságról. Hiszen a feszültség általában nálunk is elég magas: ahelyett, hogy kiépítenénk sorainkban a magyar testvérszeretet régmegálmodott közösségét, egyre csak veszekszünk, 'egyre csak egymást ócsároljuk. Ahelyett, hogy a közösségünk, nemzetünk boldogulásában látnánk a legfőbb javunkat, sokszor bizony készek vagyunk a magunk kis igazáért, egy-egy semmiségért, kivájni a társunknak a szemét. A vezetőinkkel való érintkezés nem veszélyes ugyan, de jó nemigen származik belőle--tisztelet a ritka kivételnek. Ami pedig a "volt'^-at, ámultát illeti, erről mi is sokat beszélünk; sőt, alig esik szó nálunk egyébről, Persze a múlttal való foglalkozásnak megvan olykor az áldásos oldala is. lm, most is a múlt hozott minket össze, ezen a vasárnapon. Most is azért gyűltünk össze, hogy hátratekintsünk egy szempillantásra a messzi múltba, arra a sorsdöntő napra nemzetünk történelmében, amikor először ragadta el az egész magyar népet a mai értelemben vett nemzeti érzésnek a lelkesedése, láza. Holnap lesz kereken 123 esztendeje . . . 123 év! Milyen messzi, milyen távol áll tőlünk a naptárban 184-8 március 15-ike! Milyen mesebelinek, a tündérvilágba-illőnek tűnik az a kép, amelyet keblünkbe őrizünk arról a korról! Petőfi . . . Kossuth . . . Klapka . . . veressipkások és Mátyáshuszárok . . . a Győzelmek: Szolnok, Nagysarló, Hatvan . . . Tápióbicske, Cegléd és Aszód . . . Isaszeg, Szőny, Komárom és Buda . . . Bem az erdélyi hadsereg élén . . . Háromszék ... és azután a keserű vég: Gábor Áron rézágyui a kökösi hidnál . . . kozákok . . . Segesvár . . . Görgey és Világos . . . Arad . . . Rég volt? Két emberöltő sem telt el azóta. Bizonyára vannak köztünk olyanok itt ma, akik még a szemtanuktól hallottak e viharos, dicső korról! Két emberöltő sem telt el azóta, és mégis: mi mindent meg nem ért az a négy magyar nemzedék, ami azóta született! A Bach korszak bosszúját; a Kiegyezést; az ország felvirágozását és a büszke milléniumot; Szarajevót; Przsemszlt, az Isonzót s a Piáve vizét; az őszirózsás októbert és Számuelli bőrkabátosait; Trianont; a Szegedi Gondolatot;^Bethlent . . . Gömböst . . . Telekit ... Az elégtelen bécsi elégtételt, Kállai szent hadjáratát aDón-kanyarban s az árpádsávos Rába-vonalat ... a Liberátorokat ... a lágereket . . . a kollektivizálást . . . Rákosit s a pesti srácokat . . . ... ma pedig kényelemben nézzük Csikágóból a képcsövön, hogy golfozik az ember a Holdon . . . 4
