Itt-Ott, 1970. október - 1971. szeptember (4. évfolyam, 1-11. szám)

1970-10-01 / 1-2. szám

Ez két olyan történelmi tény, amire büszkén hivatkozhatunk és kell hivatkoznunk, ahelyett, hogy örökösen a Nyugat török elleni védelméből kovácsolnánk erkölcsi tőkét, hisz nyilvánvaló, hogy a védelmi akcióhoz sok magyar érdek is fűződött. (Hunyadinak pl. 1000 faluja /városa/ és 4 000 000 hold földje volt megvédendő') Egy magyar vallás megteremtésének kérdése a megmaradás szempont­jából komolyabb megfontolást érdemel. Ám egy vallást nem lehet máról-holnapra megteremteni. Minden vallás egy bizonyos hit dol­ga s annak a bizonyos hitnek a propagálója olyan transzcendens szellemi kvalitással rendelkezik, hogy meggyőző szuggesztiv ere­jével tömegeket vonz maga köré. A legtöbb vallásalapitó vagy közvetlenül beszélt az Istennel s ezt elhiszik neki, vagy közvet­ve, angyalok és szentek révén vette tudomásul az Isten parancsát s ezt elhiszik neki. Mert, hangsúlyozzuk, a vallás hit dolga. De eltekintve bármely vallás keletkezésének legendás körülmé­nyeitől, maga az eszmei tartalom mindenikben magasrendü erkölcsi elvek gyűjteménye, különböző megfogalmazásban, de mind ugyanazt a célt, az emberi nem megjavitását, a gonoszság megfékezését szol­gálja. Ilyen értelemben semmi újat teremteni nem lehet, még ak­kor sem, ha születik egy uj Krisztus, uj Mohammed vagy uj Buddha. Minden magas erkölcsi elvet felölelnek a meglévő vallások. Nos, most egy olyan vallást teremteni, amely uj is legyen, ma­gyar is legyen, hol van az a párducbőr-kacagányos próféta, aki azt megpróbálja? Ellenben egy kompromisszumos megoldást lehetne találni valame­lyik vallásfelekezettel kapcsolatban s itt mindjárt a Dávid-féle unitárius vallásra gondolok, amely már eredeténél fogva is magyar s meg van az az előnye sokak számára, hogy csak az egy Istent hi­szi, de nem hiszi Jézus istenfiui mivoltát, őt csak prófétának, követendő példaadónak tart ja és nem imádja, és elveti a szenthárom­ság tanát is. Boldogult Dr. Szakáts István résztvett egyszer egy amerikai kisváros magyar egyházának istentiszteletén s csodálkozva állapí­totta meg, scsodálkozásának egy újságcikkében is kifejezést adott, hogy az egyház lelkésze lutheránus, a hivek egy része református és unitárius, másrészt katolikus volt s az egyetértés, szeretet mégis milyen megható módon nyilvánult meg közöttük. Mindenki u­­gyanazt^az imát mondta, ugyanazt a prédikációt hallgatta, ugyan­azt az éneket énekelte és senki sem gondolt arra, hogy a szomszéd­ja más val'lásu. Nem lehetne valahogy igy adoptálni az unitárius vallást, de úgy, hogy abban a magyar jelleg is benne legyen? Mondjuk, hivják úgy, hogy HUNGARUNITARIUS (Hungarunitarian) vallás s mint ilyen, csat­lakozzék a magyarországi, de méginkább a több, mint százezer lel­ket számláló erdélyi unitárius egyházhoz, mint annak külföldi le­ányegyháza. Az erdélyi kapcsolat nemzetvédelmi szempontból is érdemesebb megoldás lenne. A szükséges, az itteni körülményeknek megfelelő egyházkormányzási és szertartási módozatok kitervezését az anyaegyház bizonyára szívesen elvégezné. A hívek összeírását, anyakönyvezését és a^ szükséges felvilágosítás munkáját repülő bizottságok^végezhetnék, de ez már csak részletkérdés. Nem hinném, hogy egyetlen másva'llásu magyar ember is sérelmet látna ebben a megoldásban a saját hitbeli felfogásával szemben, ha a cél az, hogy nem bevándorolt katolikus. református vagy bap­tistaként merüljünk el az idegen néptengerben, hanem, hogy megma­rad junk utódainkban is--magyárnak. Alliance, Ohio 15

Next

/
Thumbnails
Contents