Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-02-01 / 3. szám

Nemrég kaptuk kézhez Simon Lajos lírai szépségű, Findig Árnyékhar c. prózagyüjteménét (Róma, 1963), melyet már egyezer megemlítettünk lapunkban (226-7,36)0 Különösen elbűvöltek..benne a magyal tájról megrajzolt karcolatoks

Az egyik este lágy szellőt küldött a naplemente. Az ég bá rányfelhői rózsaszínben tündököltek. A horizont kitágult s a messzi hegyek mintha távolodni akartak volna. A láp felől békakuruttyo'lást hozott a szél, a hangok illetlenül hatottak a csendben. A száraz nádszálakról finom pihét rabolt az esti szellő. A hársfa virágzott s millió bogár döngte körül a virágkelyheket. A fa alatt pad terpeszkedett, a nappali meleg után mintha elfáradt volna, lomhán terpesztette szét a lábait. A csikósbojtár megpihent a fa alatt, kalapját a padra tette s rajta az árvalányhaj meghajolt, mint a táncra kérő a lány előtt... (Lidércfény)

Csak bámulatunkat tudjuk kifejezni, mikor egy ember, akit a sors rég elszakított az ősi gyöktől, még mindig művészies, lüktetőenélő képeket alkot róla, csupán emlékezetéből meritvén hozzá a színeket. A legtöbb talajvesztett Írónak ez--igy--nem sikerül. Stílusa minden szinessége mellett tömör; olykor Móricz Zsigmondra emlékeztet. A magyar falu a világ, amelyben alakjai élnek, halnak, de a kérdések, melyek a szerzőt foglalkoztatják, mélyek, örök-emberiek 2

Mit csinálnak, vájjon mit csinálhatnak a halót'tak?».. Nem ad feleletet az ej jel, sirba küldi a fiatalt. Eggyel több a sirhant, de a titok marad, mig a szürke felhők alatt eggyel több a porladozó test és a friss sirhantra hull az életet adó eső. (józsa gyerek halála)

Móricztól eltérően azonban egyre-egyre felcsendül e könyvben valami sajátos, magyaros áhitat, mely a sűrűn használt keresztény jelképek fölé emelkedik: oly áhitat ez, mely nem tűri meg a sötét templomfalakat, s a végtelenben keresi a Reményt:

Ahogy most az eső veri, paskolja a tájat, fönt a hegyek birodalmában hull a hó, ezüst fátylat von a fenyők csipkés koszorújára. Akár van felhő, akár nincs, mindig háborog hullámról -hűl Iámra a viz s kék a felülete, mint az októberi ég.

Az est ködfátylát teriti a tájra ott, ahol a hegyek ölelkeznek, az ég borús. A szürke felhőkön át olyan mérhetetlennek látszik a világűr és azon túl oly nagynak az Isten. (A Lujza tónál) •

A könyv megrendelhető magától a szerzőtől: L. Simon, 620 Marsh

Road, Clagary 6l, Alberta, Canada. Ára három dollár.

Egyébként örömmel értesülünk arról, hogy 1970 karácsonyára várható Simon Lajos Fáklyafény c. kisregénye a végvári harcok ide jé ről (a kanadai Magyar írók Köre adja ki), továbbá arról, hogy jelenleg Az átok megfogan c. alatt ugyancsak történelmi regényen dolgozik. "Ez utóbbi," Írja, "az l8Í'8-as szabadságharcban kormánybiztosi szerepet betöltő Noszlopy Gábor életregénye lesz." További sikert kívánunk Simon Lajosnak, s várjuk az időt, amikor megint ismertethetjük valamelyik müvét kedves olvasóinkkal.

Nándor A. F, Dreisziger: Hungary's Wav to World War II. (Hunga

28