Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-02-01 / 3. szám
történelem és a magyar irodalom hitközösségünk irányadója. Kincseiben felér akármilyen más népek bibliájával vagy szentkönyveivel. Nem akarok itt most több időt foglalni: felvetettem a problémákat, ahogyan én látom azokat. Úgy a vallási, mint az iskolai és a politikai szervezeti kérdés, mind tanulmányozást igényelnek. Ennek első követelménye a vita, az eszmecsere... gondolom, erre serkentőleg hat, amit mondtam. Ludányi András A holddal beszélgetek Bizony barátom öregszünk lassan, Csak emlékeink élnek, maradnak örök fiatalok... Emlékszem még aranyhajadra Freya, ahogy fésülted s ajkadról szálltak a halk dalok. Én is énekelni kezdtem lassan,--te ihlettél akkor a dalra-Rólad szólt az ének, s mint aki rég meg van halva, sápadt voltál, nagyon szomorú... En csak néztelek révedt szemmel téged... Ó holdas este csalódtam benned. Sose hittem hogy csalódni úgy fáj... Három asztronaut szállt feléd, lefényképezték sápadt szép arcod és könnyezett a táj...--Mondd, semmi nem'volt•igaz abból mit a régiek meséltek? Hazug ámitás volt csupán hogy Tiberius a gyérhaju nem engedte haját levágni csak az uj hold után? Azt meg rólad mondták Cybele, szerelemben akartál élni a saját fiaddal Attissal. Mikor láttad, remélni nem lehet, életére törtél... S mondd, oly nagy diadal volt számodra, mikor Phrygia papja szobrodat körül táncolta? Ezt tartják a mondák... A gallok szinte leláncoltan várták az uj holdat— Spárta ezért vesztett csatát Marathonnál... 10
