Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-02-01 / 3. szám

1970 február

3. évfolyam, 3. szám

CSABA UJ NÉPE

A Bakonynak Bakonyában Fájdalmas fél-századon át Rontás-álomban, szertevetve Aludtak a jó katonák.

Lehelnek kürtje nem búgott föl, Az Égen nem voltak jelek,

Király sem küldött véres kardot, Aludt váróan a sereg.

Álmuk fölött uj vitéz-élet ígért és rajzolt fény-kaput S üzent nekünk Csaba népéről A villámló és nagy Tej-Ut.

Álomban se tudtunk egymásról S még álmunk sem adott hitet, Mersze nem volt csatározásra S tábort-ütésre senkinek.

De ütött mégis a mi óránk, Kuckójában kiki riadt,

S vállalt magyar bajnoki sorsot, Egy őrülten szép hit miatt.

Nem jöttünk égi Hadak-Utján, Sorsunk vad ösvény, Föld s a por, De, im, egy uj Csaba legenda Lelkűnkben lázasan dalol.

Egy riadó zúgott emitt föl, Amott egy izzó gondolat S kihúzta kardját hüvelyéből Ezer ébredt eszme-lovag.

Es egymásfelé már csörtettünk Mint rég eljegyzett cimborák, Festő képét, poéta versét! Fölkináltuk egymás borát.

Bekalandoztuk a világot S mosolygott ránk a szabad Ég S esküdöztünk, hogy szent mássz? Be lesz töltve a szakadék.

Hunnia sivár szakadéka Ez a mindennél szomorúbb!

Itt lesz, esküdtünk, vén urfiknak S alj-aggoknak termő toruk.

Megtaláltuk az őseinket!

Mennyi bus homloku magyar, Kinek azért kellett pusztulni, Mert újat, emberit akar.

Megnyíltak lángolón előttünk A Bolyai- s Csere-sirok S hozzánk szegődtek szép sorjában Az árnyas, magyar mártirok.

S minden halott, ki élt magyarnak; Javitónak is valaha,

A mi seregünk légi szárnyán A magyar Isten lovaga.

Es mi mind, Csabának uj népe, Egymásra-lelten esküszünk, Hogy a Bakonynak Bakonyából Minden rest álom messzetünt.

Itt már csak igazságtevés jön, Mert a bűnösök már nagyok:

Adjon a Sors belénk oly bosszút, Amilyent Csabának hagyott.

Ady Endre

3