Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1969-12-01 / 2. szám

Sokkal többet mond nekünk a "látványosság." Látjuk benne az emberi szellem apoteőzisát, mert .a homo sapiens kőbaltával kezdett iv szerszámkésziteáétól kezdve az űrhajó komplexumáig minden emberi :uí alkotóképesség összesürüsödött abban a vasgolyóban, amely a -Holdig r; felrepült. Az emberi lángelme évezredes,’ nyugtalan kísérletezése,-K fáradozása, munkája, erőfeszítése megteremtette : mestermüvét, a it gravitációt léküzdő gépezetét. -Ez a holdra szállott, önmagát a földiekkel .. láttató s a Földet az embernek távlati 'perspektívában n bemutató gépalkotási szimbólum. Benne testesül meg és egységesül . az egész differenciálódott, ezer ágra különült tudomány, a mate- -■ matika, geometria,'fizika, kémia, elektrotechnika, csillagászat, medicina.i professzionistáinak éjt nappallá tevő, áldozatos, önemésztő fáradozásainak eredménye. Magában foglalja ez a vasgolyószimbólum a technológia, csodáival határos praktikáit és ä hősiességet, bátorságot és intelligenciát képviselő űrhajóst, az élő embert.

Nekünk, laikusoknak egy ilyen értelmű égi "látványosság" többet ér, mint a plánéták köveinek, esetleg primitiv vegetációjának e-- : lemzése, s keletkezésük mikéntjének felderitése. Mert ennél többet, a tudomány mai álláspontja szerint nem Ígér a naprendszeri * expedíció. Az egyik társbolygó túl meleg, a másik túl hideg áhhoz, hogy: rajtuk az emberéhez hasonló élet létezhessék s úgy látszik, hogy az egész Naprendszerben— egyedül vagyunk^. í .. *

ügy látszik, hogy Földünk, amelynek fényképét a Holdról közvet- i ve-nézhettük ($) magányosan, emberi értelemben társtalanul koring az űrben, "forog keserű levében," jól felszerelt, mindennel ellá- 1 tott űrhajóként, ismeretlen céllal. Hordja időtlen-időktől fogva p aziEmbert, aki korszakokra osztja történelmét, abban dicsőíti önmagát s önámitása közben nem is veszi észre, hogy fejlődésének útja éppen olyan tervszerűen ki van mérve, mint á plánéták keringési pályája. Tudja, de el-elfelejti, hogy az életet biológiai kény- a szer hozza létre és tartja fenn s hogy a szellemi alkotásait logikai kényszer irányítja. Mindaz, ami létezésünkhez, fennmaradá- masunkhoz és fejlődésünkhöz szükséges bennünk és környezetünk-bíró- í dalmában benne van, adva van. A Föld gyermekei vagyunk s ideigóráig is.csak úgy tudunk elszakadni tőle, ha a szükséges életfeltételeket, "földi környezetünket" az űrhajóban, vagy a plánétai '• kikötőnkben megteremtjük. De akkor is csak a Föld köldökzsinórján lengedezve, elektronikus földi távirányítás mellett képes az -ember az űrben tapogatózni. S ez az űrbéli tapogatózás valóban olyan költséges Xaz Apolló 11-nek minden egyes fontja 100.000 dollárba került5.), hogy felmerül a kérdés, vajon megéri-e a tudományos eredmény ezt az áldozatot.- Mert mit várhatunk a tudományos eredménytől, ami a földi életünk javát szolgálná? Semmit, vagy legalábbis nem sokat. Ha az eddigi tudományos megállapítások szerint az intelligens élet lehö- ' tősége ki van zárva a társbolygókon, azok kozmológiai története, geológiai rétegeződése, atmoszférájának összetétele nem nagyon'izgatja a laikus ember fantáziáját. A tudósok(eljátszadozhatnak a ■■ Holdról, Marsról, Vénuszról hozott kavicsokkal, füvekkel, esetleg bogarakkal, de minket, közönséges halandókat csak hozzánk hasonló intelligens lények érdekelnének.- Értelmes lények, akikkel eszmecserét tudnánk folytatni s az ő