Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1969-12-01 / 2. szám

lőtt és nézett szembe velem. Aztán elfordult.

—Csendes nyugodalmat kívánok, uram. A lámpást itt hagyom, ha szükségetek volna reá...

Kiment, és behúzta maga után az ajtót csendesen. Én meg eloltottam a lámpást...

Másnap korán keltünk, de a gazdánk megelőzött. Felesége mondotta, hogy még szürkületben elindult a szekérrel fiástul: az erdőre fáért. Nem búcsúzhattam el tőle, amit őszintén sajnálok ma is.

Talán két esztendő múlva megint ott szekereztem el és kerestem. De már mások laktak a házban: egy román munkáscsalád, jófajta, vidám emberek. Ok mondották, hogy elköltöztek valahová. Hogy hová, nem tudták... Eltűntek hát, mint az a világ, melynek csak eszközei voltak...

Mikor világos reggel vidáman és most gond nélkül benn szokereztünk már a városban, beszélgetés közben azt találtam mondani: —Szerettem volna többet is tudni erről a mi gazdánkról.

—Nem szeretem ember.

—Hagyja5 Nem rosszfajta ember az, csak könnyű ember nehéz időkben.

—Nem értem.

—Nem baj, Ferenc. De hazamenet mégis meg kellene keresse azt a Kozma cimboráját és kikérdezze.

—Nemigen kaphatom én azt meg, aki nincsen.

—Nincsen-é?

—Sohase is volt. Se itt, se másutt.

—Hát akkor mi a fenének kérdezősködött utána tegnap?

—Valamit csak kellett kérdezzek, hogy megszólíthassam. S igy elhitte azt is, hogy nem vagyunk zsiványok, s szállást adott, lám. Hát ezért...

S nagyot kacagott Antal Ferenc, aki nemcsak földmives volt, hanem sok világot bejárt fuvarosember.

Ez történt 19^-ben, egy december végi napon, karácsony ünnepe előtt talán egy héttel. S igy történt, ahogy azt most elmeséltem.

Kós Károly

(19É8)

Kós Károly. Hármaskönvv. Szépirás, Publicisztika, Grafika. Balog Edgár előszavával. Irodalmi könyvkiadó. Bukarest. 1969.__________

SZEBEN ALATT

Ostromolják Nagyszebent, Bem serege^tárnád.

Mint a zugó fergeteg Rohannak a székelyek Puskával a sáncnak.

13