Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1969-12-01 / 2. szám

udvaron, de már közel a kerítéshez, ember áll.: S szól isi —Lószekér... Mit akarsz?

—Tudni akarnám, melyik itt a Kozma György háza. Itt-^kell legyen valahol. De ez az átkozott sötétség... Ezt akarnám tudni csak.

—Kozma? ■ Azt mondod, hogy Kozma György?.,. Azt keresed?...S most, éccaka? ..

—Éppen azért. Messziről jövünk s megkéstünk. A városba már nem mehetünk be. '-70

—Oda ma nem. ^ ^

—Tudom. De itt az útban sem maradhatunk. Kozmánál szállást kapnánk.

—Ezért keresed? / 7'

—Ezért hát. Jó cimborám az... Fuvaros... Egyesfogatja van.

—Ismered a házát? Milyen volt?

—Szállottam benne egyszer. Van öt esztendeje is. De valahol itt volt a ház. Istállója is volt meg szinje. Olyanforma, mint ez itt. Egészen ilyenforma volt a telek s a ház is.

—Hiszem... De én nem ismerek Kozma Györgyöt. Itt a szomszédban nem lakik ilyen nevű ember. S öt esztendő nagy idó... Sok minden történt azóta... Változott... De Kozma Györgyöt én nem ismerem. —Baj. Nagy baj nekünk. Itt az utón nem maradhatunk éceakára —Nem volna tanácsos.

—Ugye nem?... Valahová be kell álljunk...

—Ugyan be hajnalig, az igaz.--A lovaknak is pihenés kellene. Ötven kilométer nem kevés.

—Sok. Meg kell keressétek Kozma Györgyöt. De én nem tudom, hol lakik. Ha ugyan itt lakik még. Na, isten áldjon s jó Szerencset. .,

Egy kurta percig csend. Aztán kavics csikorog benn: fordul az ember.

—Megállj, uram. Egy szempillantásra csak.--Mit akarsz még? __ __ '

—Mondd, nem adhatnál nekünk szállást az éceakára te, uram? Mintha elkacagta volna magát az ember. De aztán hallom ás látom is, hogy jön közelebb.

—Hogy én adjak nektek szállást? A mai világban?... Idegeneknek?.. .,

—En adnék a helyedben, ha megfáradt utasember kérne. Nálunk ez a szokás:, •

—Lehet... De én nem ösmerlek. Ma sokféle ember kószál. Nem tudhatom, kik vagytok.

—Láthatod? tolvajok nem vagyunk. En földmives ember vagyok s a szekéren aki van: mérnök.

—Hiszem, ha mondod. Elhiszem. De mégsem lehet.

—Bár az udvaron. A keritésen belül. Az utón nem maradhatunk. —Aztán mi van a szekereteken? . , "•

—Kevés krumpli meg gabona. Ruhanemű s bútorféle... Ócskaságok S van igazolásunk is. Megláthatod.

—Nézi az ördög... Hanem megállj. Te magyar vagy, érzem a beszédeden.

... —Igaz,

—S hát a mérnök a szekéren? r—Az is az.