Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 10. szám
Mit is jelent az a szó, "tragédia"? Honnan ered fogalma és hogy értékeljük a mai szinmüvészeti szerkesztésben? Eredetileg semmi szomorút nem jelentett, csak "kecske-éneket"(görög trágószi kecske\ óidié : ének). A feltevés az, hogy a régi görögök úgy ünnepelték Diónüszoszt a szüret idején, hogy fölöltöztek ezen isten szent állatának , a kecskének a bőrébe és úgy énekeltek. Később Thészpisz, utána Aiszkülósz megteremtette az uj művészetet, a tragédiát, egyedülálló erejében. Arisztotelész fő követelményei szerint a tragédia magas értékű cselekmény utánzata, költői nyelven; megjátszva és nem elbeszélve, mely szánalmat valamint félelmet kelt a közönségben.!3 A modern szinkritikusok belátták, hogy a magas értékű cselekményhez a modern korszakban nem szükséges a királyi, vagy nemesi főhős. A régi tragédia a maga hősét elérhetetlen magasba emeli; a mai iró néha őgyelgő utcai alakok sorsát is figyelmes elemzés alá veszi.A heroikus tragédia az embert oroszlánnak rajzolta. A mai realizmus pedig nem tragikus jellemeket keres, hanem olyan alakokat rajzol, melyeket a ma szóban forgó társadalmi problémák megkívánnak. Kérdés, hogy a tragédia régi forrná jában nem végezte-e már el feladatát és hogy a jövő színpadja számára feltámadhat-e újra. Bár vannak, akik "modern tragédiákról" beszélnek (pl. O'Neill müveiről), méghozzá a klasszikus és Shakespear- i (de persze átalakított és modernizált) alapokon.15 A mai tragédiára nézve csak az kötelező, hogy a főhős erős, de esendő ember legyen; tévedése ere jéből is eredhet, mint pl. Ödipósz, Hamlet vagy 0- thello esetében (a 20. század müvei közül pl. a "Desire Under the Elms" egyik főhőse, Ebben, is ide sorolható), de Ádám nem tartozik az ilyenek közé. k tragédia utolsó követelménye az, hogy amikor a végén a főhős eléri lelki megtisztulását a fizikai letörésen keresztül, a közönség átérezhesse azt a tragikus katharzist amely a szinmü célja. (Vitatott kérdés marad, hogy a szindarab-okozta fájdalma által a közönség kielégítést is nyer-e.) Annyi bizonyos, hogy a tragédia az élvezet és a fájdalom keverékének egyik főpéldája. Eugene O'Neill azt állitja, hogy a tragédia csak annyiban "vig," amennyiben művészet , mert "A work of art is always happy, all else is unhappy."!“ A tragikus pátosz annál elvontabb lesz, minél elvontabb érzelmekből fakad a költő tragikus pátosza. Összegezve! a tragédia finom kifejezése egy hitnek: hitnek az emberiség nagyságában, az önmaga által felismert gyengéin való felülkerekedésében--és maga ez a hit is az emberiség sa.iát felfedezése. Ebből a szempontból sem éri el a tragédia követelményeit "Az ember tragédiája." Madách az Isten által elkerülhetetlenné teszi az emberiség nagyságában való bizalmát. Nem olyan főhőst ábrázol, , aki konfliktussal áll szemben, hanem tehetetlenné teszi Adámot Éva terhességén keresztül. Igaz, ha jobban átgondoljuk, nem egészen meglepő ez a helyzet. Éva, elvégre is, egyes jeleneteken keresztül a női érzelmet képviseli. Mi mást is várhatnánk tőle, mint anyai ösztönének a teljesítését? A mü legfontosabb hiányossága ezeken kivül az, hogy a néző, ill. az olvasó, nem érez együtt Ádámmal mint egyénnel, azaz mint egy emberi lélekkel, aki hasonló önmagához és tragikus hibái által látszólagosan elvesziti a harcot—de csak külsőleg, nem belsőleg, mert ez a paradoxon a tragédia lényege. Mert ha mindenáron tragikus hibát akarunk látni Adámban, legfennebb csak azt találhatjuk, hogy 17