Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-09-01 / 10. szám
Illyés Gyulai SZAKVIZSGÁN—NACIONALIZMUSBÓL —Úti jegyzetek-—Részlet — Béccsel kezdettől fogva valóban csak futólag ismerkedtem. ^ Az idegenkedés együgyű gyökere bölcsőmig nyúlik hátra s __ táplálékát nem kis részben a városnak éppen e császári epiteton jábó'l s annak járulékaiból szedte. A tatárbajszu s hevületü nagybácsik kuruc dohogása nemcsak kisded agyamban vert visszhangot: Írásaimban is. E kuruckodás legérzékenyebb pontjába, mint tudjuk, a mindmáig legfájóbb nyilat a nagy Johann Gottfried Herder 'lőtte, halálos rezzenetbe ejtve a legjobbak szivét is, Kölcsey óta. Ez a nyil, vagyis inkább dárda, Herdernek az a tárgyilagos, de épp azért annál élesebb jóslata volt, az, amelyet a germán és szláv nemzeti kultúrák fölvirágzásának megsejtése során a magyar nyelvről (tehát népről is) tett: AZ PEDIG KI FOG VESZNI. Zord, de—ismételjük—nem elfogultság sugallta szavak. A maga korában Herder nem ellenségünk; diagnosztánk. A bécsi egyetem tudósait a makulátlan jóhiszeműség vezette, amidőn Goethe szálláscsináló jának a Sturm und Drang megnyitójának ^ az 17^— tői 1803-ig élt költő-kritikusnak, műfordítónak és néptanulmányozónak nevével keresztelték el azt a dijat, amellyel évenként az ő eszméinek lengyel, csehszlovák, román, jugoszláv, magyar, görög és bolgár képviselőire, folytatóira kívánják, ha nem is az európai, de legalább a közép-európai figyelmet fölhívni. A kérdés, amelynek terhét mindazonáltal éreznünk kell, melyre választ eként Herder szelleme is megvár tőlünk: hogy áll ma a népek és nemzetek őáltala, ha nem is elsőként, de legmesszehangzóbban fölvetett versengésének: ellentéteinek leküzdése? Nem úgy, ahogy elképzeltük. Barátaink lakásában, ahol látogatást teszünk, zsúfolt könyvespolcok fedik a falakat. Azok felé a könyvek s főleg folyóiratok felé nyúlik akaratlanul kezem, amelyek ezeket a nemzeti—nemzetiségi—és vallási és faji, azaz bőrszinezettségi és anyanyelvi, illetve az anyanyelv eltűnte után is ható (tán még szenvedélyesebben ható) származási ellentéteket taglalják: mentegetik vagy kárhoztatják, de már alig-alig próbálják—gyógyulásra segíteni. A flamand és vallon diákok Louvainban véleményüknek változatlanul érvek helyett revolvergolyóval adnak hangot. Akár,Írország katolikusai és protestánsai. Es a kanadai franciák* És a biafraiak! Meg a kurdok. Meg a már térképről is homályosan ismert népek megannyi sötét nacionalizmusa, azaz tündöklő patriotizmusa. Az esti olvasmányul ágyamba gyűjtött halomból látom, hova duzzadt ez a kérdés csak öt év óta; csak tavaly ótaS Hát ha hozzászámíthatnánk mindazt, ami nem könyvön és folyóiraton át rakodik le agyunkban s idegünkben. ^ A NEMZETI-NEMZETISÉGI ÉRZÉST SOKAN AFFÉLE TÖMEGÉRZELEMNEK TARTJÁK} ALACSONYRENDÜNEK TEHÁT. MIÉRT IS HAGY, VALÓBAN, KÖZÖMBÖSEN ANNYI EMBERT, MÉG A HALADÓ GONDOLKODÁSÚAK KÖREBEN IS A NEMZETI KÉRDÉS? SŐT: MIÉRT FOGADJÁK KÖZÜLÜK NEMELYEK ELEVE TÜRELMETLENSEGGEL A KÉRDÉSNEK A PUSZTA FÖLVETÉSÉT IS? Mert noha brutálisan itt van és a jövőt fenyegetheti, idejétmúltnak érzik. Még az esetleges vitázók is azt tartják, hogy elavult eszmék nem veszélytelen összecsiholtatása—már 5
