Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-07-01 / 8-9. szám

mély gondolatokat boncolgat, általunk (s ezek mindannyian volnánk) megírt Írásokban. Az ITT-OTT megszólaltatja^a magyar "silent ma­jority" -t (ezt csak azért irom, hogy lássék, én is tudok nagy, idegen frázisokat szajkózni). Ne hívjátok szarvasmarhaságnak azt, amit még nem ismertek teljes egészében! Üljetek le, ismerjétek meg, s ha van időtök, Írjatok róla kritikát, de ne csak magyarul, hanem magyar ^szempontból is. Ha nincs erre időtök, akkor maradjatok meg emigránsoknak, de ne bántsátok a MAGYART! "Nyelvében é'l a nemzet." Ez nagyon szép dolog. Ápoljátok, amennyire csak tudjátok. De ne felejtsétek el Petőfi üzenetét se a "XIX század költői"-nek. Emlékeztek rá? Ha nem tudsz mást, mint eldalolni Saját fájdalmad s örömed: Nincs rád szüksége a világnak, S azért a szent fát félretedd. (Ez a XX. század. Szétszórtságban élünk. De mennyire igazak e sorok számunkra is!) Mivel lehetne ezt a "lapot" tisztességesebbé tenni, mint az igazsággal? Melyik más lap közölne egy ellene szóló "teljes leve­let"? Kinek van joga beszélni tisztességről? Mi tisztességesebb az igazságnál? Melyik más lap kezelne ellentétes gondolatokat egyenrangúan? "Ha felnőtt Írókkal akartok játszani: meg kell tanulni a sza­bályokat," írja Ádám barátom. Én mikor az ITT-OTThoz irok, nem játszadozom. (Látjátok, még tudom ragozni az ikes igét.) Ha ját­szadozásra hívjátok az ITT-OTT körét (nem klubját!)--"felnőtt" módra—akkor valószínűleg játszópajtások nélkül maradtok. Mert az ITT-OTT köre már tu'l van a játszási időszakon. Az ITT-OTTban nem csak az a fontos, hogy hogyan, hanem (főleg) az, hogy miről beszélünk. Trianon, Yalta, magyar nyelv. Micsoda fontos szavak MAGYAR szempontból. Az^ember szinte meggondolja kétszer is, mielőtt ki­mondja ókét. Dehát Ádám! Nem emlékszel, hogy pár héttel ezelőtt, amikor neked segédkeztem Trianon és Ya'ltával foglalkozó kis előa­dásodban, pont az egyik "felnőtt" lap neheztelt meg ezért rám? Nem emlékszel azokra a támadásokra, amiket kaptál a magyar nyelv használatáért a nyomtatott, képekkel ellátott, "rendes" újságok­tól? Ezeket az újságokat támogassuk, vagy olvassuk a te kötetei­det? Mondjátok csak, miért a formája, a külseje a legfontosabb egy Írásnak? A világ legfontosabb Írásai, sok esetben, vécépapiron íródtak (lásd Tollast és társait). Ti,^ akiknek életpályátok az Írás, nem látjátok, hogy magyar közösségünk egy belső, összetartó-erő hiánya miatt tűri csak meg és tartja el az általatok "felnőttnek" nevezett "nyomtatott" "uj­­ságpol'luciót?" Nem látjátok, hogy a magyar nyelvet csak akkor fogjátok tudni ápolni, itt a szétszórtságban, ha először kialakul egy magyar Öntudat? Nem látjátok, hogy ha ezen öntudat kialakí­tásában nem vesztek részt, akkor majd nem lesz, aki Írásaitokat olvassa? (Emigráns írásaitoknak, de főleg költeményeiteknek nagy része csak itt, a szétszórtságban élő magyarok által élvezhető és méltányolható. Egyes verseiteket otthon meg sem értenék). 33

Next

/
Thumbnails
Contents