Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)

1970-07-01 / 8-9. szám

Centertől a gettók felé tartva, elmondta újra a dúsgazdag és a szegény Lázár, meg az irgalmas szamaritánus történetét. Hétszeres jaj-t kiáltott elnyomó hatalmasok fülébe, gyorsszárnyu repülőn meglátogatva néhány világvárost, s tanitók picket-sorain áthatolva, igy kiáltott: "Engedjétek hozzám a kisdedeket, mert ilyeneké a mennyek országa!

Tóduljatok hát az ablakokhoz, gyerekek! Nézzétek: az egész elembertelenedett világ Istent keres, s mezit'lábasan-szelid Jézusért kiált. Aztán vissza az iskola-padba, talán még van idő: jobban megtanulni, mit is ér bennünk a magyarság, s milyen csodálatosan szép is minden, ami emberi. Annyi kátyúba fulladt tudálékosság után, bátran higyjétek a hit jogát, s minden álszentséges farizeizmus láttán, cselekedjétek ti az igét, s ne legyetek csak áhitatos hallgatói a szónak. így lehet még trubadúrrá a- gitáros suhanc és evangéliumi prédikátorrá a mára már megmosdott hippy. S mind, akik majd az életet ölő fekete betűk mögé is láttok, ^felfedezhetitek újra, ami igazán éltet,a 1e 1k e t, s jöhetnek még—veletek menetelve—uj Assziszi Ferencek, dalosán, megnyerőn és mindenkit szeretve, mint járó-kelő evangélium. S ha igy tudtok már egy keveset, menjetek gyorsan, menjetek hamar, mert sokkal később van már, mint mi felnőttek gondoltuk, és sokkal korábban, mint még ti is hittétek volna.

Rövid idő csak ... és indulni kell. Nemsokára hagynotok kell az iskola-könyvet. Menjetek hát bizakodón, s amerre léptek "e'lmenvén tanítsatok!"

(Ha súlyosak e szavak, anyátok, apátok majd elmeséli nektek, miről is beszéltem . . . —De hiszen úgyis nekik szántam valójában a leirt sorokat, ebben a furcsa világban—1970 Anyák-napján.)

BIZVA-BIZZÁL

Álmomban vendégem volt, ősz öreg ember, ki mint tolvaj a sötétben lopva-osonva-suttyomba jött, szellem-szakálla a térdét verte, körötte nagy fény honolt: lehet, hogy az egek tüze, lehet, hogy az Atya Isten volt— szemében könnyek csillogtak, jósággal nézett felém, szólt az ajka: kis cselédem, tudod-e, honnan jöttem én?

Én ámulva a számat tátom, vaj ki lehet e szent öreg, kinek szakálla a térdét veri, vajon ki mondaná meg?

Szellem-palástjá összébb vonta, s szólt: üzenetet hoztam én, sokezer év távlatából, hol az Atya Isten él.

9