Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-05-01 / 6-7. szám
sét illetően, hogy az^LMSzDSz tagjai minden hireszte'lés ellenére a nevezett kecskeméti ÁVÓS tiszttel nem azonos szervezethez tartoznak. Nem hisszük, hogy levele ezen része megfelel annak a "fair play" szellemnek, amelyet az ITT-OTT szellemi alapjának posztulál. Különösen, ha a kérdéses témát nézzük! Titok talán az USA magyar emigrációjának áramlatai? vagy domináns rétegei? Lényegében olyan kérdésről van szó, amely több tudományos vagy féltudományos munka tárgyát is képezik, amelyek nyilvánosságra hozatala után talán nem képez titkot. Véleményünk szerint ez jellemző vonása az emigrációnaks szakszerű analyzis helyett alap nélküli vádaskodás, de az sem nyiltan s őszintén. Az iratainkkal foglalkozó honmentők legnagyobb része névtelenül állt ki a porondra. Miért? Talán ugyan szeretnék a kádárista Magyarországot szidalmazni, de csak nevük kiirása nélkül, mert akkor nem lehet nyáron Budapestre repülni nyaralni! Az anonymitás ezen dicsőségéből nem kérünk. Az ellenünk szóló kritika másik képviselője kifogásolta az idegen szavak használatát. Mások úgy képzelik, hogy elegendő ellenvetésnek, ha somolyogva megjegyzik, hogy zsidóság, na meg az ótestamentum. Még a legegyenesebb az volt, aki cenzúrát követelt, vagy a Hidfő azon munkatársa, aki a következő piros go'lyóstollal irt mondatot biggyesztette a lap szélére: Nagypofáju senkiházi ifjonc, aki a Hazáért még semmit sem tett! Ha lehet, kérem elküldeni e számot Duchon "elvtársnak"! Ezen szives vélemény nyilvánitás tete jét képezi Kecskési-To'llas (Kohlmann) Tibor a müncheni Nemzetőr cimü világlap szerkesztője, aki személyemről csak annyit volt képes megállapítani, hogymaoista röplapjaimról vagyok közismert. Nos, amit eddig összesüritettünk, csupán szubsztancia nélküli alpári hangú gyanúsítások voltak. így nehéz érdemben a kritikákra válaszolni, sőt nem is érdemes. A kritikák szövegéből és hangjából annyit azonban ki lehet venni, hogy zömében olyanok Írták, akik felnőtt fejjel már 19^5-hen menekültek és fájdalommal szemlélik a helyzetet, hogy az 19^5 előtti államfenntartó ideológiának ifjú követői nincsenek. Felesleges a kérdést felvetni, hogy miért. Az a társadalmi szerkezet és ideológia, amely 19^5 előtt otthon uralkodott, az csődöt mondott. Nagyobb csődöt mir+ egy háborít totális elvesztését lehetetlen elképzelni. Egy politika, amely csődöt mond, az rossz politika. E felett vitatkozni nem érdemes. A mai fiatalság pedig nem óhajtja magát befogatni egy rossz politika szekerébe . Nem óhajt egy jövendőbeli világháború lövészárkaiban "hősiesen" meghalni. Ezért nem értjük meg, hogy miért lelkendeznek az amerikai magyar szervezetek, ha egy-egy magyar fiú Vietnámban "hősi halált" kénytelen magára vállalni. Mi ez? Magyar, vagy amerikai érdek? Szerintünk egyikért sem érdemes meghalni. Ebből a szempontból értékelendő 1956 is. Itt egy szocialista forradalom robbant ki, azért, hogy a rendszer emberségesebbé váljon, ahogy Dubcek-ék békésen próbálták meg a közelmúltban. Tehát 4-3
