Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-05-01 / 6-7. szám
sunkat. Azonban van nekünk, magyaroknak, egy nagyon rossz szokásunk: szeretünk beszélni, szónokolni, a karosszékből megoldani a világ problémáit. Mindezt azért jegyzem meg csak, mert szerintem az ITT-OTT még nem "imaház,"—még inkább csak karosszékben ülő filozofálás. Ha majd nemcsak azok vesznek részt a levelezésben, akik szeretnek irogatni és intellektuálisan megoldani ill. boncolgatni problémákat, ha majd azok is részt vesznek, akik talán nem irodalmi nyelven, de őszintén keresik a közös magyar utat és—ami talán a legfontosabb—majd ha olyanok is részt vesznek a levelezésben, akiknek célja a papiron boncolgatott filozófiát a gyakorlati életbe is átvinni, akkor majd inkább beszélhetünk az ITT-OTTról mint magyar imaházról. Szerintem akkor lesz csak igazán magyar "imaház" az ITT-OTT, ha megtanuljuk életünkben felhasználni mindazt, amit az eszmecseréből tanulunk. III. Mint magyarok, akik törődnek az emberiség sorsával, tudnunk kell, hogy mi történik körülöttünk és kell,- hegy véleményt tudjunk alkotni mindezekről. Ez azt jelenti, hogy az ITT-OTT levelező körén belül bármilyen témáról szó lehet és bárki hozzászólhat. Ezellen kifogásom nincs és nem is lehet, mert ez teszi a levelezést érdekessé és azért Írunk ilyen sokan—hisz mindenki a kedvenc témájáról irhát. Harmadik javaslatom azoknak a levelező társaknak szól, akik szeretnének egy-egy megadott témát bővebben kimeríteni. Itt most pl. egy nagyon fontos és határozott témakörre gondolok, amit előbb-utóbb meg kell ismernünk és értenünk: magyarságunk tisztább, érthetőbb, újabb értelmezésére. Tudom, hogy egy komplikált, nehéz témáról van szó, de annál inkább meg kell kezdeni az eszmecserét. Végeredményben, a magyar értékrendszer uj értelmezéséről, uj meghatározásáról van szó, amihez mindenkinek joga és kötelessége hozzászólni. Rátérek javaslatom konkrétabb részére. Mielőtt uj meghatározásokról lehetne szó, tudnunk kell, hogy jelenleg mit, hogyan és miért hiszünk. Tehát az első lépés az, hogy tisztába legyünk azzal, hogy ma hol állunk, mielőtt arról beszélnénk, hogy milyen irányba kell heladnunk. Ahhoz, hogy megismerjük saját magunkat, a véleménykutatás egy módosított formáját ajánlom. Egy német szociológus, Max Weber, használt egy tanulmányi módszert, amit "verstehen-"nek hivott. Dióhéjban, abból áll, hogy, megvizsgálva az egyének viselkedését, kiválasztjuk a hasonlatosságokat és ezekből felállítunk egy általánosított, ideális típust. Ez az általánosított forma nem azért van, hogy helyettesítse az egyént, ^hanem ^hogy megkönnyítse a csoportok társadalmi életének a tanulmányozását és analizálását. Ugyanezt a módszert fel tudnánk használni a le\eLezőkörön belül is.^Minden érdeklődő résztvevő írna egy megfontolt, legmélyebbről jövő, szubjektív levelet, melyeket azután összehasonlítanánk, öszszegeznénk, tárgyilagosan felmutatnánk bennük a nagyobb nézeteltéréseket. Minden levél három témakört foglalhatna magába: 1) hogyan lettem magyar, 2) részt veszek-e magyar szervezeti munkában, 3) mit jelent nekem a magyarságom (és itt arra gondolok, hogy mit jelent nekem a magyarságom most, ma és nem hogy mit jelentene a jövőben). Négy hónap időhatárt lehet adni a válaszolásra és, amennyiben túl hosszúak a levelek 'leközlésre az ITT-OTTban, 39
