Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-05-01 / 6-7. szám
szegényebb emberrel szemben is fölényeskedő; felsőbbsége előtt tisztelettel áll meg, de kemény derekát meg nem hajtja senki el5tt. Idegen társaságban tartózkodó, de a maga háza előtt, a korcsmában, a piacon, magafajtájával nyílt, beszédes, évődő és kifogyhatatlan jóizü humorban. Gondolkodása kiforrott, józan; semmiféle politikai vagy társadalmi túlzás nem talál köztük vérmes követőkre. A fiatalság szeret virtusoskodni, kötekedni. Ha már dolgozik benne a fityusz, az ital,^nekimegy a csendőrszuronynak is, vagy ott kiabálja a falu közepén, hogy még az éjjel csendőrvérrel pucolja ő ki a csizmáját! A verekedéseket másnap elfelejti, anélkül, hogy alantas bosszút vagy gyűlöletet lihegne. A palóc büszke arra, hogy szavát megtartja. Szorgalmas és kitartó munkás. Ez a magyarázata annak,^hogy vidékén olyan nagy számban virulhatnak a bányavállalatok és a gyárak; a palóc Amerikában is könnyen boldogul. A palóc családi élete mintaszerű. Az asszony előtt a férj apjukom, emberem, emberkém; a férj az asszonyt galambomnak, lelkemnek szélitja, de tegezi. A gyermek fiú és leány tegezi egymást, de ha a fiú legénnyé serdül, megkívánja, hogy a leány magázza, mig ő tovább is tegezi. Erkölcsi életük példás. Megesett 'leány, házasságon kivül született gyermek náluk nagy ritkaság. Lisznyai Kálmán is Írja, hogy 'lélek-örömmel tapasztalta szerelmi viszonyaikban és enyelgéseikben a legszeplőtlenebb^erkölcsi erőt.' A közbiztonsági viszonyok a palócságban kitűnőek; mutatja ezt az is, hogy a kocsiút mellett ássák a krumplis, répás gödröket, ezek tetejét csak egy kis ággal takarják be; falun kivül vannak a kenderáztatók s azokban sem vész el soha semmi. A faluban botot hordani csak a bírónak és a kisbirónak illik} a bot, nyilván, hatalmi jelvény! ... A nép hálás szivét mi sem igazolja jobban, mint az, hogy lakodalomban a menyasszony a második táncot a kocsissal táncolja, aki ingyen hozta a vőlegény házához. Ez a nép is nagyon vendégszerető. Az életben komoly, de poharazás közben vidám, nagyon közlékeny, elevenséggel, bőséggel szól. Asztalán ott az Ízletes kenyér, szép fehér-piros szőttes abroszba takarva. Alig lép be az ember a szobába, már szól a gazda: tiszteljük meg, szeljünk egy darabka kenyeret! Rendkívül érdekes, hogy az öreg palóc csak ötig számlál, a hatot már igy mondja: öt meg egy, s a számlálást igy folytatja: öt meg kettő, öt meg három. Ma is találunk még öreget, aki apró kövecskékkel, babszemekkel számol. Az uj nemzedék között azonban ma már alig van ember, aki a templomban ne könyvből imádkoznék. Szinte megszólják azt, aki még annyira sem vitte, hogy a nyomtatott betűt olvasni tudja! . . . A takarékos asszonyoknál—egy jóizü föl jegyzés szerint—a.lláda fiókjábanmindig-igavonó marhája pusztult el, csak PANNI ÁNGYÓHO' fordult kölcsönért. Az pedig adott neki szívesen zabra, vagy búzára, vagy 'kitermésre.' Adott neki Szentgyörgynapkor tiz forintot úgy, hogy azért Szentkeresztkor tiz kila zab jár vissza. A Szentkereszt eljött, de a termett zab porcióra is kevés lévén: Jóska bátya adós maradt a zabbal, de kötelezte magát, hogy jövő őszre egy negyed kila kamatjával megadja emberségesen; akkor sem adhatta meg csak a felét, s igy tartozásban maradt hat és egy negyed kilával, amire ismét egy negyed kila kamatot kötelezett . . . 28
