Itt-ott, 1969. november - 1970. szeptember (3. évfolyam, 1-10. szám)
1970-04-01 / 5. szám
Elnöki Varga Sándor Alelnöki Takács Márta Titkári Tomaschek Ildikó Pénztárosi Bertók Anita Sajtó-felelősi Durny Péter Célkitűzéseinki Szülő vagy befogadó hazánknak hasznos, érdemes polgáraivá akarunk lenni. Ugyanakkor azonban nem feledkezünk meg származásunkról, apáink sokat szenvedett és a két világháború után igazságtalanul megcsonkított hazájáról. Ápolni kivánjuk magyar nyelvünket, ismerni hazánk történelmét, népi hagyományainkat, dalainkat, táncainkat, népművészetünket. Ezenkívül kötelességünknek érezzük, hogy a jelenleg működő minden magyar egyesületet támogassunki rendezvényeiken megjelenjünk, s amiben tudunk, erőnkhöz képest segítsünk. Kedves Egyetemista Diáktestvéreink, amennyiben egyetértetek célkitűzéseinkkel s kivántok hasonló szerény munkával a magyar^ügyért dolgozni, úgy alakítsátok meg ti is egyesületeteket, s vegyétek fel velünk a kapcsolatot! Reméljük, hogy a jövőben majd meg tudjuk valósítani, egy termet biztosítva, azt, hogy összejöhessünk, megismerkedhessünk egymással és megbeszélhessük további teendőinket. Kérjük leveleiteket társaságunk titkárához, Tomaschek Ildikó, 183^ Beersford Rd. E. Cleveland, Ohio ^4112 cimre küldeni. Csatlakozásotokat várva, magyar testvéri szeretettel köszönt a Magyar Egyetemisták Társasága Kedves M. E. T.! Fogadjátok mindnyájan az ITT-OTT munkaköre részéről a legőszintébb jókívánságunkat Társaságotok, magyar tanfolyamotok, sikeres működéséhez.^ Az ITT-OTT bármikor rendelkezésetekre áll; lapjain keresztül akármikor elérhetitek a magyar közönséget Társaságotok hireivel, vagy egyéni véleménykifejtéssel, szépirodalmi termékkel, tanulmánnyal. Kérünk, kapcsolódjatok be Ti is munkánkba: szeretnénk, ha^az ITT-OTT egy szellemi "clearing house" szerepét is betölthetné^a magyar ifjúság számára. Felhívásotokból kitűnik, hogy felismertétek a kapcsolatkeresésnek értékét, szükségességét. Reméljük, e téren segíthetünk egymáson!-éji SZAKAD A szál szakad, a sürü, sok, szines. Es a mindentől a nagy semmihez Lengek által a kopott rostokon. Rovásírását deres homlokom Viszi jeleként olyan időknek, Melyben pokoli malmok őröltek Minket. — Utánunk fogyhat csak a kin. ... Ez a remény lett legtöbb valakim. Horváth István. Legszebb Versei Ifjúsági kiadó, Bukarest, 19Ó7. 25
